Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
IV. fejezet. Árujelzők
Hamarosan módot nyújtott a védjegyjog a szóvédjegyek lajstromozására is. Az elmúlt években jogszabályi rendelkezés hiányában is bevezette joggyakorlatunk a három kiterjedésű (térbeli) védjegyek oltalmát. Az áruk csomagolásának nagymértékű elterjedése következtében ugyanis a csomagolástechnika rohamos fejlődésnek indult. Mivel a különleges csomagolás is megkülönböztető szerepet tölt be, védjegyoltalma indokolt. Egyenértékű hirdetési eszközök a hang- és fényjelek is, amelyeket a korszerű híradástechnika ugyancsak széles körben alkalmaz, védjegyoltalmukat ezért célszerű lehetővé tenni, ennek megfelelően intézkedik tehát az új védjegytörvény. A védjegyoltalomból kizárt megjelölések 3. §. (1) Nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha a) megtévesztésre alkalmas; b) használata jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütköznék; c) másnak személyhez fűződő jogát sérti; d) másnak az országban közismert védjegyével azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló — még akkor is, ha a közismert védjegy belföldön nincs lajstromozva. (2) Nem részesülhet védjegyoltalomban az a megjelölés sem, amely kizárólag valamely állam, hatóság, hivatalosan elismert nemzetközi vagy államközi szervezet megnevezéséből, rövidítéséből, zászlójából, címeréből, jelvényéből vagy ezek utánzatából áll; e jelzések azonban az illetékes szerv hozzájárulásával a védjegy elemeként felhasználhatók. 176