Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
IV. fejezet. Árujelzők
A származási hely és eredetmegjelölések viszont az áru területi származásáról tájékoztatnak. Mindezek a jelzések alapvetően azonos gazdasági célt szolgálnak: a megkülönböztetést, a vevők tájékoztatását. Az áruforgalomban alkalmazott megkülönböztető árujelzők rendeltetésüket tekintve hasonlók, esetleg azonosak is, funkcióikat, jellemzőiket és jogi oltalmukat vizsgálva azonban eltérést mutatnak. A védjegyoltalom ugyancsak az ipari tulajdon tárgyai közé tartozó intézmény, az ipari tulajdon védelmét szolgálja, vonásaiban, rendeltetésében azonban alapvetően eltér a kifejezetten a szellemi alkotások oltalmára szolgáló jogintézményektől, például a szabadalmaktól vagy ipari mintáktól. A védjegy azonos vagy hasonló szükségleteket kielégítő áruk megkülönböztetésére hivatott jelzés. Megkülönböztető jellege folytán a vásárló számára segítséget nyújt annak a terméknek vagy szolgáltatásnak kiválasztásában, amelyet igényeinek kielégítésére a legmegfelelőbbnek tart. A védjeggyel ellátott termék előállítója, illetve forgalomba hozója — tehát a termelő vagy a kereskedő — számára is fontos szerepet tölt be a védjegy, mert ha azt a vevőközönség kellően megismeri, megkedveli, későbbi vásárlásai során a terméket annak segítségével választja ki, cikkeinek kelendősége fokozódik. A védjegy tehát kapcsolatot hivatott kifejezni a vállalat és az áru között, s hogy e szerepét betölthesse, szükséges, hogy megkülönböztető jelleggel rendelkezzék. Az egyes termelők, kereskedők a megkülönböztető jelzés alkalmazására az árucsere kezdete óta törekedtek, erre pél-Védjegyek A védjegy jogalma és szerepe 169
