Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

III. fejezet. Szabadalmi eljárások

jára termelje, eladja vagy kereskedelmi forgalomba hozza, vagy e tevékenységére másnak engedélyt (licenciát) adjon. Szaporítóanyagnak tekintendő a szaporításra alkalmas egész növény, mag vagy más növényrész [Vr. 32. § (1) bek.]. Az előbbi rendelkezés nem terjed ki a szaporítóanyag tudomá­nyos célra, vagy újabb fajták létrehozása céljából kiinduló anyagként történő felhasználásra. Az Szt. 70. §-a értelmében a növény- és állatfajták tekin­tetében is az egyébként irányadó szabályokat kell alkalmazni. Ha azonban az új fajtára vonatkozó találmányt állami szerv­nél dolgozták ki, a találmányra vonatkozó jogok (pl. a szaba­dalmi igény, vagy a találmánnyal való egyéb rendelkezés, a magyar államot illetik. E jogot a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter (a továbbiakban MÉM) vagy az általa kijelölt szerv gyakorolja. II. A bejelentéssel kapcsolatos alaki előírások Az alaki szabályok tekintetében az Szt. és az I. Hird. meg­felelő részei érvényesek a növény- és állatfajtákra vonatkozó bejelentésekre is (1. az A) fejezet megfelelő pontjait). Ezek­hez a szabályokhoz még az alábbiakat is figyelembe kell venni. A Vr. 34. §-a értelmében egy bejelentésben csak egy nö­vényfajta oltalmát lehet kérni. A leírásnak tartalmaznia kell a növényfajta szabatos leírását, melynek alapján a megkü­lönböztető alaktani vagy élettani jellemzők felismerhetők. Az új növényfajtát névvel kell megjelölni, ez egyúttal a fajtanév is. Az OTH indokolt esetben — pl. ha a név megté­vesztő — kötelezheti a bejelentőt a fajtanév megváltoztatá­sára. Ha a leírás kinyomtatásra kerül, az OTH a bejelentőt meg­határozott számú fénykép benyújtására hívja fel, ezeket a ki­164

Next

/
Thumbnails
Contents