Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
III. fejezet. Szabadalmi eljárások
magában sem a bejelentés, sem a felszólalás elutasításához nem vezet. Ennek ellenére nem ajánlatos, hogy a felek ne éljenek az adott lehetőségekkel, mert a kellő érvek, bizonyítékok ismeretének hiányában az OTH a rendelkezésre álló adatok alapján esetleg valamelyik fél jogos érdekeit sértő határozatot hoz. Nem helyes csupán a szóbeli tárgyalás adta lehetőségekkel élni, előfordulhat, hogy a felek mulasztása folytán az ügy érdemi elintézése feleslegesen hosszú ideig elhúzódhat. Ha az ügyintéző az iratok, nyilatkozatok, észrevételek áttanulmányozása után úgy találja, hogy bizonyos kérdések megvilágításra szorulnak, megbeszélésre hívhatja meg a bejelentőt és a felszólalót (képviselőiket). A meghallgatás célja a vitás kérdések olyan mértékű tisztázása, hogy azok lehetőleg egy tárgyaláson eldönthetők legyenek. 3. A felszólalás elintézése Ha a bejelentő a felszólalást alaposnak találja, s el kívánja kerülni a felszólalási eljárás lefolytatását, módjában áll a közzététellel keletkezett ideiglenes oltalomról lemondani, a lemondásról szóló nyilatkozatot írásban kell az OTH-hoz benyújtani. Az OTH határozatában megállapítja az oltalom megszűnését, az eljárást megszünteti és egyúttal a költségek viselése kérdésében is határoz. Amennyiben a felszólalási eljárás folyamán esedékessé vált fenntartási illetéket a bejelentő nem fizeti meg, ez a körülmény ugyancsak az ideiglenes oltalom megszűnését vonja maga után, s az OTH az előbbiekben említett módon hozza meg határozatát. Az előkészítő eljárás befejezésével — amennyiben nem szűnt meg az ideiglenes oltalom és a felszólalást sem vonták vissza — az OTH szóbeli tárgyalást tűz ki a felek megidézé-148
