Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

III. fejezet. Szabadalmi eljárások

vábbi feltalálói tevékenység nélkül megvalósítható legyen.. Nem elegendő tehát csupán a találmány alapelvét leírni, hanem a megoldáshoz vezető műszaki intézkedéseket is közre kell adni. Ha például lényeges, hogy egy speciális körülmények között alkalmazandó szerkezet milyen anyagból készül, utalni kell a szóba jöhető szerkezeti anyagokra; elektromos szigetelési feladat megoldásánál nem elegendő annyit mondani, hogy műgyantát kell alkalmazni, hanem meg kell jelölni a műanyagoknak azt a csoportját (csoportjait), amely(ek) a kitűzött célnak megfelel(nek). Vegyi reakcióknál valamenynyi tényezőt közölni kell (pl. katalizátor, iniciátor, hőmérséklet, időtartam, nyomás stb.), amelyeknek ismerete a kívánt végtermék előállításához elengedhetetlen.

Nincs szükség azonban túlzott részletezésre, számítások feltüntetésére — hacsak ez utóbbiak nem tartoznak a szorosan vett találmányhoz —, tehát olyan adatokra nem kell kitérni, amelyeket az érintett műszaki terület átlagos szakismereteivel rendelkező szakember ismer vagy ismert forrásokból megszerezhet.

A (2) bekezdés rendeltetése, hogy meghatározza a találmány oltalmi körét, vagyis a szabadalmi jog terjedelmét, — továbbá meghatározza azt a kört, amelyben másnak az Szt.

6. § (3) bek. c) pontja szerint azonos találmányára oltalom nem adható.

A leírás felépítésére merev szabályok nem adhatók, hiszen az a szakterülettől és a megoldás jellegétől függ. Vannak azonban általános követelmények, melyeket lényegében az

I. Hird. 3. pontja rögzít. Eszerint a szabályszerű leírás fejlécében a következők szerepelnek:

a találmány szolgálati jellege; a találmány címe;

a bejelentő neve (cége), foglalkozása és lakhelye (székhelye); a feltaláló neve, foglalkozása, lakhelye, ha a bejelentő nem azonos a feltalálóval; a bejelentés napja;

108