Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete
Találmányon világviszonylatban új, haladást jelentő, műszaki jellegű, gyakorlatban alkalmazható megoldást értünk. A tág értelemben vett találmányok fogalmi körébe tartoznak továbbá az új, egynemű és viszonylag állandó növény- és állatfajták is, sajátosságaikra tekintettel azonban részben külön szabályok alá esnek. A találmányok hasznosítása révén egyrészt a termékek használati értéke és ezen keresztül piacképessége növekszik, illetve új használati értéket megtestesítő termékek jelennek meg, másrészt a termék előállításához szükséges élő- és holt munka és általában a termelési költségszint csökken, a munkavégzés körülményei javulnak, hatékonyabbá válik az irányítás, vezetés, emelkedik a termelés műszaki színvonala. A találmányok révén tehát korszerűbb, nagyobb teljesítőképességű, az igényeket jobban kielégítő, olcsóbb termékeket lehet piacra vinni, amely természetszerűen megnöveli a termékek iránti keresletet és a termékek árában ' többletnyereséget eredményez. Ez kiváltja a vállalatoknak azt a törekvését, hogy ezt a többletnyereséget kizárólag a maguk számára biztosítsák és abból más versenytársakat — akik a találmány kifejlesztésével és hasznosításával kapcsolatos munkát, költséget és kockázatot nem vállalták — kizárjanak. A vállalatok, intézetek, feltalálók tehát jogi védelmet igényelnek, hogy találmányuk gyümölcseit sajátmaguk élvezhessék és mások ne sajátíthassák el azokat a velük való megegyezés és megfelelő ellenszolgáltatás fizetése nélkül. A találmányok jogi védelmének hagyományos, nemzetközileg elterjedt formája a szabadalom. A találmány tehát maga a műszaki szellemi alkotás, a szabadalom pedig a találmány oltalmára szolgáló jog. A szabadalmi oltalom alapján — amelyet meghatározott eljárás után az állam illetékes iparjogvédelmi hatósága biztosít — a szabadalom jogosultjának kizárólagos joga van arra, 7
