Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
végzésére a törvényes lehetőség a szabadalom engedélyezéséig fennáll. A tárgyalás nyilvános, melynek befejezése után a tanács tagjai zárt ülésen hozzák meg döntésüket, amit a feleknek az indokolással együtt szóban kihirdetnek, majd a határozatot írásban is kikézbesítik az érdekeltnek. A határozat rendelkező része a szabadalom engedélyezésével vagy a bejelentés elutasításával kapcsolatban intézkedik. Ha korlátozással ad szabadalmat az eljáró tanács, úgy az új igénypontot is a rendelkező részben kell meghatározni. A döntést részletesen indokolni is kell, azaz ki kell fejteni, hogy milyen tényállást, milyen bizonyítékok alapján fogadott el a tanács. A határozatban intézkednie kell a tanácsnak a költségviselésre nézve is, ha a felszólalás részben vagy egészben sikerre vezetett. Szabadalmi törvényünk rendelkezése szerint a felszólaló az első fokú eljárás során költségekben nem marasztalható, tehát a bejelentő a költségek megtérítését nem igényelheti, ha a felszólalás nem vezetett sikerre. E rendelkezésnek az a magyarázata, hogy a felszólaló még magánérdekű felszólalás esetén is a közösség, a jogrend védelme érdekében jár el. Ebből a felfogásból következik az a rendelkezés is, hogy a felszólalás illetékmentes. A felszólalás ügyében az Országos Találmányi Hivatal Iparjogvédelmi Tanácsa I. fokon határoz. E határozat ellen a Budapesti Fővárosi Bírósághoz lehet fellebbezni, mégpedig a felszólalás elutasítása esetén egyedül a felszólaló, a szabadalmat megtagadó határozat ellen egyedül a bejelentő nyújthat be fellebbezést. A bejelentés korlátozása, valamint a költségmegállapítás kérdésében a fellebbezés joga mindegyik felet megilleti. A fellebbezés már nem illetékmentes, bármelyik fél is él a fellebbezési jogával. A fellebbezésnek tartalmaznia kell azt, hogy a fellebbezés a határozat egészét vagy annak mely részét támadja, annak 87
