Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
körülményeket, amelyeknek fennforgása esetén felszólalással lehet élni. Eszerint bárki felszólalhat közérdekből a szabadalom engedélyezése ellen, ha a) a közzétett megoldás nem alkalmas szabadalom elnyerésére, mert az nem új, nem jelent műszaki haladást, iparilag nem értékesíthető, vagy mert a törvény a szabadalmazhatóságot kizárja (röviden: a bejelentés tárgya nem felel meg a törvény 1—3. §-ban foglalt előírásoknak); b) a találmány leírása nem elégíti ki a törvényes kellékeket, nevezetesen megtévesztő, kétértelmű, a siker megvalósításához elengedhetetlen, lényeges körülményt elhallgat, az oltalmi kört meghatározó igénypont nincs összhangban a leírással (a leírás nem felel meg a 32. §-ban előírtaknak). Magánérdeke védelmében felszólalhat a sértett, ha kimutatja, hogy nem a bejelentőt, hanem őt illeti meg a szabadalom (törvény 5. és 6. §-a). A közérdekű felszólalás a szabadalom engedélyezésének megakadályozását célozza, míg a magánérdekű felszólalás esetén az elsődleges cél a bejelentő kizárása az oltalom megszerzésének lehetőségéből, a másodlagos cél pedig az oltalomnak a felszólaló részére történő megszerzése. Lényeges hangsúlyozni, hogy felszólalás csak a közzététel ideje alatt nyújtható be a hivatalhoz, mégpedig írásban és annyi példányban, hogy a hivatalt illető példányon kívül minden érdekelt félnek a felszólalás kiadható legyen. Sem a közzététel előtt, sem a közzététel lejárta után érkező felszólalást a hivatal a törvény szerint figyelembe nem veheti. A felszólalási határidő elmulasztása esetén megsemmisítési pert lehet indítani a törvény ellenére engedélyezett kizárólagos jog érvénytelenítése iránt. A felszólaló felszólalásában mindig tartozik megnevezni azt a jogalapot, amelyre támadását alapozza, ugyanakkor meg kell jelölnie azokat a bizonyítékokat is, amelyek állításának igazolására szolgálnak és be kell csatolnia azokat annyi példányban, hogy a hivatalnál maradó példányon kívül minden 82
