Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
rozza meg, hogy milyen módon kell a találmányt használatba venni az előhasználati jog elnyerése végett. A használat elvileg lehet nyilvános is. Azonban figyelembe kell venni, hogy a nyilvános gyakorlatba vétel lerontja az újdonságot, ezért meggátolhatja a szabadalom engedélyezését. Erre tekintettel az előhasználati jognak nem nyilvános, tehát újdonságrontóként nem érvényesíthető gyakorlatbavétel esetén van tényleges jelentősége. A törvény szövegéből következtethető, hogy csak az iparszerű korábbi használat ad alapot előhasználati jog szerzésére. A törvény szerint az előhasználati joghoz legalább a felhasználásra szolgáló berendezés létesítése szükséges. A tényleges helyzet azonban egyes álláspont szerint az, hogy a megtett előkészület a találmány megvalósítására (pl. beruházási, kivitelezési terv elkészült) már elegendő az előhasználati jog megszerzésére. Az, aki a találmány bejelentése, helyesebben a bejelentés elsőbbségi napja előtt a gyakorlást véglegesen abbahagyja, előhasználati jogot nem szerezhet. Más a megítélés azonban, ha az előhasználat szüneteltetése csak átmeneti jellegű (pl. szezonjellegű ipar esetén), amikor is keletkezhet folyamatos gyakorlás nélkül is előhasználati jog. Az előhasználóval szemben a szabadalom hatálytalan, őt minden korlátozástól mentesnek kell tekinteni, tehát az általa készített terméket szabadon lehet forgalmazni, továbbadni, stb. Az előhasználati jog mindenkor a vállalkozást, az üzletet illeti meg, ezért csak azzal együtt ruházható át és még részleges átruházás esetén sem lehet az előhasználati jogot megosztani. Ugyanúgy nem lehet a bejelentés illetve a prioritás után az előhasználat kereteit, volumenét bővíteni, csak bizonyos keretek között. Ez azt jelenti, hogy az előhasználó jogának kihasználására újabb vállalatot nem létesíthet, annak azonban nincs akadálya, hogy üzemének fejlődésével fokozza a találmány igénybevételét, tehát hogy a találmányt később 62
