Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)

II. Fejezet. Szabadalmi jog

mázott eljárásra már igen. Az eljárásra engedélyezett szaba­dalom hatálya pedig az azon eljárás szerint előállított ter­mékre is kiterjed, nem vonatkozik azonban más úton előállí­tott azonos termékre. A találmányból eredő jogok A szabadalmi törvény 5. §-a szerint a szabadalom a felta­lálót eredeti jogcímen, származékos jogcímen pedig azt illeti meg, akire a jog átszállt, tehát a jogutódot. A törvény ezen kitétele a szerzői jogelvet teszi magáévá, azaz a feltalálót, mint a találmány szerzőjét előtérbe helyezi, azonban az olta­lom általában a találmány bejelentőjéhez kapcsolódik. A szer­zői jogelv tisztán tehát csak annyiban érvényesül, amennyi­ben a feltaláló azonos a bejelentővel. Közös találmányra a szerzők vagy a jogutódok más megál­lapodás hiányában a szerzőség arányában kérhetnek szabadal­mat. Az a szerzőtárs, aki a találmány kidolgozásában ugyan részt vett, de akit a találmány bejelentésekor mint ilyent, nem neveztek meg, csak polgári peres eljárás keretében kér­heti szerzőtársi mivoltának elismerését és csak jogerős bírói határozat alapján érvényesítheti a szabadalomra való rész­igényét. Ha valaki a találmányt a szerző rajzából, mintájából, leírá­sából, készülékéből, szerkezetéből, alkalmazott, eljárásából megismerte és arra a szerző engedélye nélkül — tehát jogo­sulatlanul — szabadalmat kér, a valóságos feltaláló vagy jog­utódja a bejelentés közzététele alatt felszólalással élhet, kérve a bejelentés elutasítását. Ha a szabadalmi hatóság a felszóla­lásnak helyt ad és a bejelentést elutasítja, a feltaláló, illetve jogutódja legkésőbb a jogerős határozat kézhezvételétől szá­mított 30 napon belül a kérdéses találmányt a saját neve alatt bejelentheti és e bejelentés elsőbbsége az előbbi bejelentés benyújtási napja lesz. 53

Next

/
Thumbnails
Contents