Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
nére haladást jelentett. „Nem okozhat nehézséget a műszaki haladás fennállásának, vagyis a találmány műszaki értékének megállapítása akkor, ha az addig ismeretlen természeti szabályon nyugszik, más szóval, ha a találmány valamely természettudományi felfedezéssel karöltve jelenik meg” mondja Hoff, ami ugyancsak alátámasztja az úttörő találmányok haladó jellegükről mondottakat. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a kérdést a szükségletek kielégítése oldaláról vizsgáljuk. Nem vitatható el a találmány haladó jellege, ha az a szükséglet kielégítése tekintetében ugyan még nem ad teljes megoldást, de a szükséglet kielégítése terén a fejlődés új útjait nyitja meg. Pl. az elektromosenergia szükséglet kielégítésének merőben eltérő útját nyitották meg az atomerőmű feltalálásával. Az első eredmények sok vonatkozásban nem bírták ki az összehasonlítást. Volt olyan elővizsgálati rendszert alkalmazó fejlett ipari állam, amelynek szabadalmi hivatala az első idevágó találmányi bejelentéseket az említett okból visszautasította. Ma már ez a vita eldőlt, mert ez a találmány a fejlődés minőségileg más útját nyitotta meg, ösztönzőleg hatott a műszaki erőkifejtésekre. Ma már nem kétséges, hogy ezt a találmányt haladónak kellett volna elfogadni és az adott időbeli gazdaságossági szempontokat nem lett volna szabad döntőnek tekinteni a műszaki haladás megítélésének szempontjából. Az eddigi megfontolásokból az tűnik ki, hogy a haladás értékelése során a meglevő ismereteket, amelyekhez viszonyítjuk az új hatást, vagy hatásbeli különbséget, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az új hatás megállapítása az ugrásszerű fejlődést tartalmazó találmányok esetén általában nem jelent különösebb problémát. A gyakorlatban azonban a legtöbb találmány a meglevő megoldások tökéletesítése, továbbfejlesztése. Az ilyen esetek elbírálása során különös fontossággal bír a meglevő műszaki háttér, azaz a műszaki színvonal meghatározása, mert az ismert technika által elért hatáshoz viszonyítva kell az új hatás, illetőleg a többlethatás fennforgását 43
