Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
I. Fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és története
„tiszták”, azaz megtámadhatatlanok legyenek és ezáltal megelőzzék a mások ipari jogainak megsértéséből eredő és súlyos anyagi, valamint erkölcsi következményekkel járó pereket (pl. a szabadalom, védjegy, stb. bitorlással kapcsolatos pereket). Ugyanakkor a vállalatok törekedni fognak arra is, hogy elért eredményeiket a hazai és külföldi piacokon minél jobban kiaknázzák, találmányaikat és áru jelzéseiket oltalom alá helyezzék és ezáltal esélyeiket megerősítsék mind az áruértékesítés, mind az ipari jogok értékesítése terén. Az utóbbi években jelentős a fejlődés a szocialista országok közötti együttműködésben is iparjogvédelmi tevékenységük egyesítése és összehangolt nemzetközi fellépésük kialakítása tekintetében. Az új gazdaságirányítási rendszerek ezen a téren is új perspektívát nyitnak. A kapitalista országok egymás közötti kapcsolatában a második világháborút követően fokozott integrációs és egységesítési törekvések észlelhetők (1949-ben létrejött a Hágai Szabadalmi Intézet, az Európa Tanács keretein belül egyezmények jöttek létre a szabadalmi bejelentések alakiságaira, a szabadalmak nemzetközi osztályozására és egyes szabadalmi anyagi jogi kérdések egységesítésére. Ezentúl jelentős integrációs törekvések jelentkeznek a skandináv és benelux országokon belül és a Közös Piac országai között). A függetlenségüket az utóbbi években elnyert fejlődő országok most alkotják meg iparjogvédelmi jogszabályaikat, amiben nagy segítséget kapnak a szocialista országoktól, a Párizsi Uniós Egyezmény és egyéb egyezmények közös irodájától (BIRPI) és az ENSZ-től. A fejlődő országok között is megnyilvánulnak bizonyos integrációs és egységesítő törekvések (pl. 1962-ben létrehozták az ún. Afrikai Védjegyuniót). Hatalmas fejlődésen mentek keresztül a Párizsi Uniós Egyezmény és mellékegyezményei. A Párizsi Uniós Egyezménynek napjainkban már közel 80 állam tagja, a Szovjetunió 22
