Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
I. Fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és története
tárgyiasult formájának piaci árában van. Mértékét nem az adott szellemi alkotás létrehozására fordított munka mennyisége, vagy a megoldás elvont tudományos színvonala, hanem a piac törvényei határozzák meg azon az árucikken keresztül, amelyben a szellemi alkotás testet ölt. A szellemi teljesítmények sajátos formái az újítás és a felfedezés, amelyeket egyes szerzők szintén az iparjogvédelem körébe sorolnak. Az újítás olyan műszaki vagy üzemszervezési jellegű javaslat, amely hasznos eredményt adó, viszonylagosan új megoldás alkalmazására irányul. Amíg a találmányok a technika állását (a technikai ismeretek állományát) világviszonylatban új megoldásokkal gazdagítják, az újítások a már önmagukban ismert és esetleg alkalmazott megoldások elterjesztését, adott vállalaton belüli megvalósítását szolgálják. Az újítót az újítás eredményének arányában díjigény, illetve jutalom vagy egyéb juttatás illeti meg. A felfedezés a természet nem ismert törvényszerűségeinek, jelenségeinek, tulajdonságainak megállapítása. A felfedezés a természet létező, de nem ismert törvényszerűségeinek megállapítása, a találmány pedig a természeti törvény gyakorlati alkalmazása, addig nem létezett termék vagy eljárás létrehozása. Felfedezés pl. az elektromosság jelenségének megállapítása, találmány a rádió. A felfedezésre a közvetlen gazdasági kihasználás lehetőségének hiányában nem biztosítható szabadalom vagy szerzői tanúsítvány. A felfedező anyagi elismerésének formája ennek megfelelően csak jutalom jellegű, közvetlen pénzfizetés lehet. A fentiekben ismertetett szellemi alkotások közül a magyar jogrendszerben a találmányok, ipari minták, nemesített növényfajták, műszaki tapasztalatok és az újítások részesülnek jogi védelemben. A használati mintáknak csak nemzetközi viszonylatban van jelentőségük (pl. az uniós elsőbbségi jog szempontjából), a 11
