Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
is, amely a jogszerűen végzett hasznosítási cselekményből a gazdasági élet rendes menetében, rendeltetésszerűen folyik. (Pl. nem bitorló az, aki a szabadalmastól vett berendezést használja, vagy a tóié vásárolt alapanyagból készterméket állít elő, importál, illetve forgalmaz.) A szabadalmi jogban a hasznosítási módok ezen összefüggése azt eredményezi, hogy a szabadalmas az általa gyártott és forgalomba hozott találmány szerinti termék felhasználójával szemben szabadalmi jogából eredően további igénnyel nem léphet fel. Ennyiben tehát a szabadalmas joga kimerül (amit egyes források - köztük a régebbi magyar jogirodalomban is - hallgatólagos hasznosítási engedélynek vagy implicite licenciának szoktak nevezni). Természetes viszont, hogy a jogosulatlanul előállított, behozott, forgalmazott termék tekintetében a szabadalmi jog kimerüléséről nem lehet szó; a szabadalmas ilyen esetben a gazdasági láncolat bármely szakaszában felléphet a bitorlóval szemben. A szabadalmast megillető kizárólagos jogokat (hasznosítás és licenciaadás) a törvény pozitív módon fogalmazza meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy pusztán a szabadalom megadásával a szabadalmas minden esetben fel lenne jogosítva a találmány bármely tárgyának iparszerű gyártására, használatára, importálására vagy forgalmazására. A törvény szövegében a „jogszabályok keretei között” kitétel arra utal, hogy az ipari vagy kereskedelmi tevékenységhez bizonyos jogi feltételek teljesítése szükséges, továbbá egyes termékek gyártására, forgalmazására vonatkozó biztonsági, minőségellenőrzési, munkavédelmi, környezetvédelmi stb. előírásokat is be kell tartani, végül a találmány szabadalmazott volta nem jogosítja fel a szabadalmast mások esetleges jogainak megsértésére. Ilyen jog lehet például más ún. gátló szabadalma, amely blokkolja a szabadalmas saját, ún. függő szabadalmának hasznosítását. A szabadalmasnak ezért a saját találmánya hasznosítása esetén is mindig meg kell győződnie arról, hogy másnak nincs-e olyan szabadalmi joga, ami a hasznosítást akadályozza. Ha van ilyen szabadalom, a hasznosításhoz engedélyt kell kérnie, ennek megtagadása esetén kényszerengedélyt kérhet az Szt-nek az 1994. évi novellával módosított 22. §-a szerint. A találmány hasznosításának a szabadalom birtokában a jogi feltételek mellett vannak meghatározott anyagi-technikai feltételei is. A szabadalmi kizárólagos jog nem korlátlan jog, határait a szabadalmi jog társadalmi-gazdasági rendeltetése határozza meg, amely a találmány hasznosításával valósul meg. Ennek értelmében a szabadalmas kötelessége, hogy a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében hasznosítsa, vagy - amennyiben a hasznosítás feltételeivel nem rendelkezik - arra másnak engedélyt 58
