Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
rábban alkotta meg találmányát (ennek bizonyíthatósága különben is kétséges), hanem azt, aki az OTH-hoz benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben feltalálóként szerepel. E tekintetben a vélelem megdönthetetlen. A törvény biztosítja a feltalálónak - a Párizsi Uniós Egyezmény 4ter cikkével összhangban - azt a jogot, hogy a szabadalmi iratok (szabadalmi okirat, lajstrom, Szabadalmi Közlöny stb.) őt e minőségben feltüntessék még akkor is, ha egyébként nem ő a találmányból eredő vagyoni jogok jogosultja (pl. a találmány átruházása vagy szolgálati találmány esetén). A feltalálót megilleti bizonyos körben a névfeltüntetési jog fordítottja, az anonimitási jog is, vagyis az a lehetőség, hogy neve feltüntetésének mellőzését kéije valamennyi nyilvánosságra kerülő szabadalmi iraton. A szabadalmi bejelentésben ilyen esetben is meg kell jelölni a feltalálót, és a mellőzést akkor is csak maga a feltaláló kérheti, ha nem ő a bejelentő. A feltaláló a Ptk. szerint felléphet azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja (pl. sajtóban), vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez fűződő egyéb jogát, pl. feltalálói jó hírnevét sérti. A személyhez fűződő jogokra való hivatkozással a feltaláló a találmány továbbfejlesztését, megváltoztatását nem kifogásolhatja, ez a jog a műszaki fejlesztés kerékkötője lenne. A feltaláló azonban követelheti, hogy nevét csak találmányával és ne annak megváltoztatott, esetleg elrontott változatával hozzák összefüggésbe. A találmány nyilvánosságra hozatalának joga szintén fontos joga a feltalálónak. Ő dönthet arról, hogy találmányát a társadalom elé táija-e. A törvény azért szól csak a közzététel előtti időszakról, mert a szabadalmi eljárás során a találmány a közzététellel nyilvánosságra jut. A nyilvánosságra hozatal jogát ugyan a törvény a személyhez fűződő jogok között rendezi, de az jelentősen érinti a találmányból eredő vagyoni jogokat is. Egyrészt a túl korai publikálás az újdonságrontás folytán lehetetlenné teszi a szabadalmaztatást, másrészt vannak olyan találmányok (pl. gyártási eljárások), amelyek titokban tartva gazdaságosabban hasznosíthatók. E szoros összefüggés miatt rendelkezik úgy a törvény, hogy a nyilvánosságra hozatal jogát a feltaláló nem csak személyesen gyakorolhatja, hanem az jogutódlás esetén a jogutódot illeti meg. A Vr. 4. § (3) bekezdése is arra utal, hogy a feltaláló nyilvánosságra hozatali joga adott esetben nem korlátlan, azt egyéb rendelkezések akadályozhatják. Szolgálati találmány esetén a vagyoni jogok, így a szabadalom iránti igény is a munkáltatót illetik. A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló jogszabályok, a polgári jogi és a munkajogi szabályok egyaránt tiltják a titok jogosulatlan nyilvánosságra hozatalát. Honvédelmi igazgatási szabályok [23/1970. (VII. 4.) Korm. rendelet] előírják továbbá, hogy a honvédelmi miniszter engedélye szükséges a nyilvánosságra még nem hozott találmány vagy más hasznosítható műszaki megoldás külföldre juttatásához. Ez egyaránt vo-48
