Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
szerkezeti kialakítások körülírásából hámozható ki, de ezen megoldások lényege mégis az alak- és/vagy méretváltoztatására vezethető vissza. A kialakult joggyakorlat szerint általában nem tekinthető újnak az a megoldás, amely az ismertekhez képest egyszerű alak- és/vagy méretváltoztatást tartalmaz. Éppen a szakember szaktudásának figyelembevétele alapján nem lehet újnak minősíteni azt a megoldást, amely egy önmagában ismert berendezésnél a nagyobb teljesítményigény esetén az erőleadó tengely átmérőjének növelését (méretváltoztatást) javasolja. Ugyanis a gépipar területén jártas szakember köteles tudásához tartozik annak ismerete, hogy a nagyobb keresztmetszetű vagy inerciájú tengely nagyobb nyomatékot - így teljesítményt - képes átvenni. Ha azonban az alak- és/vagy méretváltoztatás során új előre nem számítható műszaki hatás jelentkezik, tehát a megoldáshoz szakember a szakterület ismeretanyaga alapján nem juthatott el, akkor a megoldást újnak kell tekinteni. I) Az optimalizálás Szakembertől elvárható intézkedés, így nem tekinthető újnak az a megoldás, amely az ismert megoldásból optimumkereséssel származtatható. A megoldás valamelyik jellemzője ugyanis egy intervallumon belül változhat és ha ehhez a változáshoz hozzárendelt függvény általánosan ismert, akkor szakember köteles tudásához tartozik a függvény szélsőértékének meghatározása. (Optimumkeresés pl. az optimális forgácsolási adatok megadása.) Más a helyzet abban az esetben, ha a kérdéses intervallumon belül a fizikai folyamatot vagy egyéb jelenséget leíró függvénynek szakadása van, vagy az ezeket leíró függvény nem is ismert. Tehát az a megoldás, amelynél empirikusan határozzák meg a szóban forgó értéket - ahol a megoldáshoz fűződő hatások ugrásszerűen megváltoznak -, újnak tekinthető. Az újdonság értékelésének végső soron minden esetben a konkrét ügy egyedi körülményeihez kell igazodnia. 1.4.3. A haladó jelleg Szt. 3. § A technika adott állásához képest haladást jelent a megoldás, ha annak révén eddig ki nem elégített szükséglet elégíthető ki, vagy valamely szükséglet az eddiginél előnyösebben elégíthető ki. A haladó jelleg a találmány hatásában, alkalmazásának eredményében mutatkozó előnyök és az esetleges hátrányok egybevetésével állapítható meg, az egybevetés eredményét abból a szempontból kell értékelni, hogy a 41
