Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)

II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés

ci) Számos nemzeti szabadalmi jog, így a hatályos magyar jog is, úgy rendelkezik, hogy eljárásra engedélyezett szabadalmak esetében az oltalom hatálya kiteljed az eljárással közvetlenül előállított termékre is. Erre figyelemmel rendelkezik a 5quarter cikk, amelynek értelmében, ha valamely terméket az unió olyan országába hoznak be, ahol az említett termék gyártási eljárását oltalmazó szabadalom áll fenn, a szabadalmast a behozott termék tekintetében megilleti valamennyi jog, amelyet számára az eljárási szabadalom alapján a behozatali ország jogszabályai az illető országban előállított termékre vonatkozóan biztosítanak. Erre a védelemre a szabadalomtulajdonos akkor is igényt tarthat, ha az előállítás helyének országában az eljárásra vonatkozóan nincs szabadalma.

ej) Az ipari mintákra vonatkozóan az egyezmény csupán védelemben részesítésüket követeli meg: az 5quinquies cikk szerint az ipari mintákat az unió valamennyi országában oltalom illeti meg. Ez a rendelkezés a nemzeti jogok számára szabadságot enged a jogi védelem biztosításának módját, formáit illetően: a védelem nem csupán ipaijogvédelmi, hanem szerzői jogi vagy a tisztességtelen verseny tilalmára vonatkozó jogszabályok útján is nyújtható.

ck) Viszonylag sok szabály található az egyezményben a védjegyekre vonatkozóan. E rendelkezések a következőkben foglalhatók össze.- Az egyezmény 6. cikke értelmében a gyári és kereskedelmi védjegyek bejelentésének és lajstromozásának feltételeit mindegyik uniós ország hazai joga határozza meg. E rendelkezés voltaképpen a nemzeti elbánás elvének alkalmazását követeli meg a védjegyek bejelentésére és lajstromozására vonatkozóan. A nevesítés, az általános elv konkretizálása ugyan csak a gyári és kereskedelmi védjegyekre nézve történik meg, a 2. és 3. cikkben foglalt általános szabályok azonban ettől függetlenül érvényesülnek: tehát a szolgáltatási védjegyek bejelentésére és lajstromozására is a nemzeti elbánás elve irányadó.- A 6. cikk a védjegyek függetlenségéről is rendelkezik. Egyrészt előírja, hogy azt a védjegybejelentést, amelyet az unió hatálya alá tartozó személy az unió valamely országában tett, nem lehet elutasítani, illetve hatálytalanítani abból az okból, hogy a védjegyet a származási országban nem jelentették be, nem lajstromozták vagy nem újították meg.

Másrészt kimondja, hogy az unió valamely országában szabályosan lajstromozott védjegy független az unió többi országaiban lajstromozott védjegyektől, még a származási országában lajstromozott védjegytől is.

Meg kell jegyezni, hogy a védjegyek függetlenségének főszabálya alól a lajstromozást, az oltalomszerzést illetően az egyezménynek az ún. „teile quelle”-elvről rendelkező óquinquies cikke kivételt tesz. Ez utóbbi rendelkezésről a későbbiekben lesz szó.

215