Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés
oltalmát illetően az unió összes többi országában megilletik mindazok az előnyök, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldiek részére biztosítanak. Ennélfogva ezek a külföldiek a belföldiekkel egyenlő oltalomban részesülnek és jogaik megsértése esetén ugyanazt a jogsegélyt vehetik igénybe (feltéve, hogy teljesítik a belföldiekre előírt feltételeket és alakiságokat). A nemzeti elbánás elve szerint tehát az iparjogvédelem terén mindegyik részes államnak ugyanolyan védelmet kell nyújtania az unió hatálya alá tartozó külföldieknek, mint amilyet a belföldiek részére biztosít. A nemzeti elbánás megkövetelése kizárja a külföldiek diszkriminálását, az egyes tagállamok nemzeti piacain a belföldi és a külföldi versenytársak gazdasági tevékenységének iparjogvédelmi feltételeit kiegyenlítetté teszi. A nemzett elbánás alapelvének értelmezéséhez és alkalmazásához a következő megjegyzéseket szükséges fűzni. aa) A belföldiekkel azonos elbírálásban az unió bármely országának joghatósága alá tartozók (az egyezményt kihirdető jogszabály ekként fordítja az angol „nationals of any country of the Union” szövegezést) részesülnek. E rendelkezés szempontjából különbséget kell tenni a természetes személyek, vagyis az emberek és a jogi személyek közt. A természetes személy a részes ország állampolgáraként élvezheti az unió más államában a belföldiekkel egyenlő elbánást; állampolgárságáról annak az országnak az állampolgárságra vonatkozó jogszabályai döntenek, amelynek állampolgárságára hivatkozik. Ha több államnak is állampolgára, elegendő, hogy közülük legalább egy tagja legyen az uniónak. A jogi személyek közül az állami szervek hovatartozása egyértelmű; a többi jogi személy (pl. gazdasági társaságok, egyesületek) esetében annak az országnak a nemzetközi magánjogi szabályai döntik el, hogy az adott jogi személy személyes jogának melyik állam joga minősül, amelyben az egyezmény szerinti nemzeti elbánást igénylik. Mindazonáltal az egyezmény 3. cikke az unió országainak joghatósága alá tartozókkal egy tekintet alá sorolja azt, aki az unióhoz nem tartozó ország állampolgára (illetve ott honos jogi személy), feltéve, hogy az unió egyik országának területén lakik, vagy ott valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi vállalkozása (telepe) van. Az egyenlő elbánást tehát az ilyen külföldiek is élvezhetik. ab) A 2. cikk (2) bekezdése megszorítja a nemzeti elbánás alapelvének az (1) bekezdésben foglalt szabályát olyan értelemben, hogy az unió hatálya alá tartozó külföldiektől nem követelhető meg a belföldi lakóhely vagy székhely, sem más, a lakóhelyre vagy a székhelyre (telephelyre) vonatkozó feltétel teljesítése. Ilyen követelmény a külföldiekkel szemben tehát akkor sem támasztható, ha az érintett uniós országban a belföldiekkel szemben esetleg érvényesül. 206
