Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 7. Az iparjogvédelem gazdaságtana
Az iparjogvédelmi tevékenységben rejlő lehetőségek hosszabb távú, hatékonyabb kihasználása olyan követelményt támaszt, hogy a vállalkozók érdekeltségi területén erősödjenek az e tevékenységet ösztönző feltételek. A nyereségérdekeltség növelése, az árban érvényesíthető kiugró többletnyereség (a műszaki szellemi eredményeket a világpiacon ösztönző „extraprofit-mechanizmus” megfelelő szimulálása) mellett:- az innovációt támogató adópreferenciáknak a szabályozórendszerbe való beépítésével, valamint- létrejövő többletjövedelem viszonylag szabad felhasználásával serkenthető a műszaki alkotói kedv a gazdálkodó szervezetekben. Azzal a céllal, hogy a gazdálkodó szervezetek érdekeltsége növekedjék a viszonylagosan hosszú átfutási idejű, esetenként egyenlőtlen nagyságrendű, már emlegetett „türelmes tőke” befektetésében, illetve pénzügyi forrásaik nyíljanak meg a műszaki fejlesztést szolgáló beruházások számára, a kedvezmények érvényesíthetők. Ilyen a kutatási-fejlesztési ráfordítások időbeli elhatárolásának lehetősége. Ez alkalmazható a hosszabb távra tervezett, jelentős költségigényű fejlesztési akciók pénzügyi fedezetének biztosítására és a megvalósítás egy időpontban jelentkező magas költségterheinek időbeli elosztására. Fennáll az amortizáció gyorsított (vagy lassított) elszámolásának lehetősége. A gazdálkodó szervezetek a vállalati éves amortizációs szinten belül saját hatáskörben gyorsíthatják (illetve lassíthatják) az értékcsökkenési leírást. A kutatás és kísérleti fejlesztés különösen gyors avulás alá eső állóeszközei esetében a kutatóhely saját hatáskörében felemelheti más eszközökre vonatkozó ellentételezés nélkül is az amortizációs kulcsokat, vagy (a kutatási-fejlesztési szolgáltatás megrendelőjével történt előzetes megállapodás alapján) egy öszszegben is elszámolhatja az értékcsökkenést. A lízing a pótlólagos forrásbevonás, a tőkeátcsoportosítás és a korszerű technika széles körű elterjesztésének egyik legrugalmasabb eszköze. A tudományos kutatási és kísérleti fejlesztési tevékenységet ebben a vonatkozásban a következők érintik közvetlenül. A vállalatok saját döntésük alapján a vásárolt szellemi javakat vagyonalapjukban kimutathatják. Ezzel egyrészt a nemzetközi gyakorlathoz igazodva lehetőség nyílik a vállalati innovációs potenciál kifejezésére, másrészt a szellemi tőke a gazdálkodást minősítő legfontosabb kiemelt mutatónak, a vagyonértéknek lesz része. Nyilvánvaló, hogy ez az alkotó szellemi munka presztízsének erősítéséhez is hozzájárulhat. Ugyanakkor a rendszer fakultatív jellegével összhangban a vagyonarányos eredményhez kapcsolt preferenciák elnyerésénél a vagyonértékben nem kell figyelembe venni a szellemi javak vagyonnövelő és ezáltal jövedelmezőségi mutatót formálisan csökkentő hatását. 196
