Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)

II. fejezet - 7. Az iparjogvédelem gazdaságtana

7.2.1. A háttérfeltételek

A műszaki fejlődés leghatékonyabb előmozdítója a kreatív alkotómunkára ösztönző, innovációbarát gazdasági környezet. Ennek kialakulását segíti, ha a gazdálkodók érdekeltsége arra irányul, hogy a rendelkezésre álló vagyon egészével és nem annak egyes elemeivel kell hatékonyan gazdálkodni. Magyarországon a korábbi gazdasági rendszerben, amikor a kutatás-fejlesztés finanszírozása valósult meg, természetesnek tekintették, hogy a fogyatékosán egyeztetett egyes szakmai K+F irányok és a hozzájuk utalt források meghatározása a központi tervciklushoz igazodjék.

A K+F terveiket a vállalatok és kutatóhelyek a hozzáférhető pénzekre, nem pedig a - csökevényes, de létező - piacra figyelve állították össze. így a végső soron a ráfordítások helyességét és mértéküket igazoló gazdasági hasznosítást a kapott eszközök jogszerű felhasználásának bizonyítása helyettesítette. Ez a rendszer nem igényelte a potenciális hasznosítókat alaposan informáló nyilvánosságot. Nem épültek ki azok a csatornák, ahol a valóban hasznosítható kutatás-fejlesztési eredmények eljuthattak volna a további ráfordításokat vállalni képes alkalmazókhoz vagy ezek őket finanszírozó partnereihez.

A tervgazdaság körülményei nem segítették az innovációt, de a piacgazdaság országaiban sem a klasszikus „tiszta” piaci viszonyok működnek ma már. Az innováció és benne a műszaki fejlesztés rövid távon rontja a jövedelmezőséget. Pénzbe kerül ugyanis a gyártási műveletek le- és átállítása egy új eljárás vagy termék miatt. A vállalatvezetők nem szentelnek elég figyelmet a hosszútávú érdekeknek a kiélezett versenyben. A tisztán „állami innováció”-val szemben a vállalatvezetőkre bízott innováció hasonlóan esetleges eredményre vezet. A piacon működő céget irányító menedzsment ismerheti a távolabbi célokat, lehetőségeket, de döntéseiben a napi érdekek és kényszerek nagy súlya a jövő érdekeit csak jelzésszerűen engedi láttatni. A műszaki fejlesztést és az azt lehetővé tévő tudományos kutatást sok áttételen keresztül érzi csak fontosnak és kényszerként éli meg. A fejlődést a menedzser - hisz ez a dolga - a költségek csökkentésében, a bevétel növelésében, a piac uralásában segítő módszerek bevezetésében látja. Választásait - a társadalmi fejlődést elősegítő, a társadalmi hatékonyságot elősegítő döntéseit is - közvetlen környezetére, vetélytársai lépéseire figyelve hozza meg. Csak a piacgazdaság egyes szereplőire bízni tehát a társadalmat előrevivő műszaki fejlesztést nem lehet, mert a vezetők túl sok mindenért felelnek egyszerre és közvetlen tennivalói mellett elvész a jövőt hordozó innováció. Szereplői a makrogazdasági környezetben a pénzintézetek, mint finanszírozók.

192