Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 4. A szolgálati találmányért járó díjazás és a találmányokkal kapcsolatos egyéb intézkedések
(3) Találmányi díj jár a külföldi szabadalom, illetőleg az annak megfelelő tartalmú más jogi oltalom alapján történő értékesítés esetén is; a hasznosítás után azonban csak akkor, ha azért a feltaláló belföldi szabadalom alapján nem tarthat igényt találmányi díjra. A feltalálót a munkáltató saját hasznosítása, valamint minden egyes hasznosítási engedély és átruházás után külön-külön, valamint a hasznosítás ingyenes engedélyezése és az ingyenes átruházás esetén is megilleti a találmányi díj. A szolgálati találmány feltalálójának a találmányi díjat a munkáltató köteles fizetni, közös szabadalom esetén pedig valamennyi feltalálónak az a szabadalmastárs, amelyik hasznosítja a találmányt. A jogszabálytól eltérő megállapodásra azonban lehetőség van. Ha a hasznosítást másnak engedélyezte a munkáltató, vagy a szabadalmat átruházta, akkor is ő a díjfizetésre kötelezett. Ezekben az esetekben azonban a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja. Az átvállalás részletes szabályait a Ptk. 332. §-a tartalmazza. Ezek szerint a tartozást átvállaló köteles a jogosult (jelen esetben a feltaláló) hozzájárulását kérni az átvállaláshoz. Ha a jogosult a hozzájárulást megadja, az átvállaló lép kötelezettként az eredeti kötelezett (a munkáltató) helyébe, őt illetik meg az eredeti kötelezett jogai, terhelik annak kötelezettségei. Ha viszont a feltaláló a hozzájárulást megtagadja, változatlanul a munkáltató marad a kötelezett, de a tartozásátvállalás folytán az átvállaló köteles lesz a munkáltatót olyan helyzetbe hozni, hogy esedékességkor teljesíteni tudjon. A feltalálót találmányi díj illeti meg a külföldi szabadalom, ületőleg az annak megfelelő tartalmú jogi oltalom (pl. használati mintaoltalom alapján történő értékesítés esetén is). Ha az értékesítés hasznosítással történik, a külföldi jog alapján csak akkor tarthat igényt díjra a feltaláló, ha azért belföldi szabadalom alapján nem jár neki találmányi díj. Ez azt jelenti, hogy a külföldön szerzett szabadalom átruházása vagy arra vonatkozó hasznosítási engedély (licencia) adása esetén mindig a külföldi szabadalom alapján jár a találmányi díj. Ha a hasznosítás a külföldi és a belföldi szabadalom hatálya alapján történik (pl. hazai gyártás exportra), a feltalálónak csak egy jogcímen van díjigénye, mégpedig elsősorban a magyar szabadalom alapján, és csak akkor a külföldi alapján, ha a magyar szerint nem tarthat igényt találmányi díjra. Ez az utóbbi szabály azon az elven alapul, hogy egy hasznosítás esetén csak egyszer jár a díj, a jogszabály a belföldi jogcímnek elsőbbséget ad (a jog „hazafelé igyekszik”). Ha viszont csak a külföldi szabadalom hatálya alá eső hasznosítás történik (pl. belföldi és külföldi szabadalom megléte esetén kizárólag külföldi 162
