Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

A MODERN ZONGORA KIALAKULÁSA

szerkesztésekor a hazai készítésű hangszerek számának hússzorosát hozzák be külföldről. Ennek oka, Beregszászy szerint, hogy „főuraink és a vagyonosabb középrend nagyobb része gondtalanul elhanyagolta, lenézte” a hazai készítményeket. „Nálunk — tisztelet a kivételnek — de majdnem általában az történik, hogy ha — teszem fel — két egyenlő minőségű czikk között kell választani, s azok egyike külföldi, akkor, különösen a vagyonosabb magyar, ember, bizonyosan a külföldit választja," mert már ő abban jobban bízik.” A század második felére így a zongorakészítők nagyobb része kivándorolt.

Beregszászy 35 év alatt (saját feljegyzései szerint) összesen 1500 darab zongorát készített, hangszerei minden kiállításon feltűnést keltettek.86

70. ábra. Beregszászy öt mázsa súlyú rendkívül szilárd építésű bécsi mechanikás zongorája, amely az 1862. évi londoni kiállításon igen nagy sikert aratott. Jellemzői: kiváló hangolás-tartás, a tompító tökéletes működése és a zengő, de mégis lágy hang. Nemzeti Múzeum.

86 Beregszászy Lajos külföldi kitüntetései. (Sajátkezű feljegyzései alapján):

1845. Bécsben — érem.

1846. Budapesten — érem,

1852. München — elismerés,

1855. Párizs — elsőrendű kitüntetés,

1862. London detto és az ausztriai aranykereszt elnyerése,

1867. Párizs kitüntető-érem, a Ferenc József-lovagkeresztjének elnyerésével,

1870. London — kitüntetés, diploma,

1873. Bécs — a legnagyobb kitüntetés és a Cs. és k. legfelsőbb elismerés nyilvánítása,

1878. Párizs — (hors Concours) az alkalommal Ö cs. és k. felsége legfelsőbb elismerése a minisztérium utján.

74