Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

AZ ÚT KERESÉSE - Cembal d’Amour

A színorgona ötlete azóta is többször felvetődött, még olyan formában is, hogy csak a billentyű­zet és a regisztrálási technika marad meg, de a „hangszer” már nem ad hangot, csak „színzenét” vetítenek a megfelelő billentyűk lenyomására nagy fényerejű lámpák. CEMBAL D’AMOUR Adlung az Anleitungban azt írja (564. old.), hogy a „Cembal d’Amour” elnevezése nem helyes; az igazi neve inkább „Clavier d’Amour” lenne, hiszen a clavichord-fajtákhoz tartozik. Valóban ez így is van. A Gottfried Silbermann52 készítette cembal d’amour valójában egy kétszeres nagy­ságú clavichord, amelynél a hang megszólaltatása pontosan a húr közepén történik, és így a húr mindkét fele megszólal, kétszeres erősségű hangot ad és ugyanakkor egy bizonyos üveghang­­szerű, különleges szépségű hatás is keletkezik. Amint láttuk, a clavichord a XVIII. sz. zenészeinek általános kedvence, de kis hangereje kizárólag szoba-hangszerként engedte szerepelni. Természetes volt tehát, hogy megpróbálták növelni a clavichord hangerejét anélkül, hogy feladnák a clavichord legjellemzőbb és legfon­tosabb tulajdonságát: sajátos megszólaltatási módját. Miután a húr mindkét fele szólt, külön „dámpferről”, tompítóról kellett gondoskodni. Ezt igen szellemesen oldotta meg Silbermann. Minden egyes érintő mellett két oldalt helyezte el a tompítóként szolgáló filcdarabkákat. Ehhez megfelelő bevágással ellátott oszlopocskák kellettek. Ezekben a bevágásokban mozgott az érintő. Adlung Musica mechanica Organoedi-]ében a következő rajzot találjuk: 0— o a két húr n az érintő m a filccel fedett és bevágással ellátott oszlopocska. Amikor a billentyűt megnyomom, az érintő a hangadással egyidejűleg felemeli a húrt a tompító­ként szolgáló filcről és a billentyű elengedésekor a hang azonnal megszűnik, hiszen a húrok ismét ráfekszenek a filccel bevont oszlopocskára. A hangszerről magáról Adlung könyvében a következő vázlatot találjuk: a—a a klaviatúra b az egyik basszus billentyű c—d a két rezonáns (a hangszer középső részén, ahol a klaviatúra foglal helyet, nem lehet rezonáns. De a klaviatúra mindkét oldalán külön-külön rezo­náns volt elhelyezve.) e—f a két láb, amin a húrok nyugszanak (és amelyek tovább adják a húrok rezgését a rezo­­nánsoknak) g a szögek (kiakasztó szögek) h a tőke a hangolószegekkel 1— i—i a legmélyebb basszus húr k egy a legmagasabb húrok közül 1—1 a filccel fedett oszlopocskák sora, amelyeken a húrok nyugodnak és amelyeknek kivágá­sában az érintők mozognak. p a klaviatúra baloldalán levő üres helyet, szekrénykét jelzi — ez ugyanolyan, mint a clavichordnál. 52 Gottfried Silbermann (1683—1753), minden idők egyik legnagyobb orgonaépítője, kiváló clavichordokat is készített, Spinettjei, cembalói is a legelsők között foglalnak helyet. A zongorával kapcsolatos működéséről lásd 48. oldalt. 31. ábra. XJ n 30. ábra. 40

Next

/
Thumbnails
Contents