Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
A CEMBALO
buffle”-ben, amelyben semmi más újdonság nem volt, mint éppen a bőrpengető. (Sok újdonsággal vagyunk azóta is így. A nagy hangszergyárak szabadalmainak jelentős részét már 100—150 évvel ezelőtt is alkalmazták.) Néha megpróbálkoztak más anyagokkal, elefántcsonttal, teknőchéjjal, gyöngyházzal, sőt rézlemezkékkel is. Ezt Virdung29 is említi „negel, dies harpfen machen” (szögek, amik hárfaszerű hangot idéznek elő). A különböző anyagú pengetők más és más színt adtak, és így természetes volt, hogy a XVIII. században épített nagyobb hangszereken többször alkalmazták azt a módszert is, hogy egyes pengetősorokat toliból készült pengetőkkel, másokat viszont bőrpengetőkkel látták el. A XVIII. század vége felé a bőrpengetők kerülnek ismét előtérbe, és a cembalo újjászületése óta kizárólagos uralomra tettek szert.30 A hang erőssége attól függ, hogy a pengető hegyének mekkora darabja van a húr alatt. Ha több, erősebb a hang; ha kevesebb, gyengébb. Külön kis csavarral lehet ezt szabályozni. Természetesen annál nehezebben jár a billentyű, minél erősebb hangra van a pengető állítva. A túl erős hangra való beállítás egyúttal a hangszín szépségét is lerontja, mert a zörejhatások igen erősen emelkednek. (A pengető élettartama is alaposan megrövidül.) Ezek szerint kizárólag az állítócsavarral lehet szabályozni a hangerőt. Hogyan lehet akkor módot találni arra, hogy tetszés szerint erősebb vagy gyengébb hangot kaphassunk? Csak egy lehetőség van: egy húr helyett kettőt vagy hármat kell egyszerre megszólaltatni. Ezért a cembalókat már szinte a legrégibb időktől több húrsorozattal építették. Az alapul szolgáló húrrendszert megkettőzték, vagy pedig egy oktávval magasabb húrrendszerrel egészítették ki. Az alapul szolgáló húrrendszert úgy nevezték: „8 lábas”. Jelzése 8'. Ez az elnevezés az orgonától származik, ahol a nagy C sípjának hosszúsága 8 láb, azaz kb. 250 centiméter. Az oktávval magasabb húrsor neve így „4 lábas” és ha egy oktávval mélyebbet is alkalmazunk, az a 16 lábas sorozat. így ugyanannak a billentyűnek a lenyomásával egy oktávval magasabb, vagy egy oktávval mélyebb hangot kapunk, attól függően, hogy melyik húrsort kapcsoltuk a billentyűkhöz. Hogyan kapcsolunk be egy-egy regisztert ? Vegyünk pl. olyan cembalót, amelynek csak egy klaviatúrája van, (úgy nevezzük ezt: egy-manuálos) amelyhez két 8 lábas húrsor tartozik. Mindegyik húrozatot külön pengetősor szólaltatja meg. Hogy színkülönbség is legyen, az egyik pengetősor a húrokat inkább a végüknél, a másik pedig inkább a közepe felé pengeti meg. (Minél jobban a vége felé pengetünk meg egy húrt, annál erősebben szólalnak meg magas felhangjai. Ahogy a pengetéssel a húr közepe felé megyünk, jobban érvényesülnek a mélyek.) így a két egyforma magasságú húrsor is változatosságot adhat. Tovább növelhetjük a különbséget, ha még erősebben állítjuk be azt a pengetősort, amelyik beljebb foglal helyet. így már forte és piano ellentéttel is rendelkezünk. És ha mind a kettőt egyszerre szólaltattuk meg, akkor értük el a fortissimót. Ahhoz, hogy kikapcsoljunk egy pengetősort, csak arra van szükség, hogy egy kicsit arrább húzzuk a pengetőket, ezáltal hegyük már nincs a húrok alatt. A régi cembalókon a hangszer oldalán állt ki egy kis fogantyú, aminek segítségével a pengetősort elhúzták a húrok alól, vagy újra visszatolták a húrok alá. Természetesen a lenyomott billentyű mindkét hozzátartozó ugrót a magasba löki, de csak az a pengető fog hangot adni, amelynek a vezetősínjét úgy állítottuk be, hogy a pengető hegye a húr alá kerüljön. Ezek az oldalról igazítható húzók (németül: Zug, angolul: stop) nehézkesek és igen kényelmetlenek voltak, hiszen a játékosnak, ha más hangerőt akart, fel kellett állni, odamenni a hangszer oldalához és beállítani a kívánt színt, hacsak nem volt egy segítőtárs, aki ezt neki játék közben igazgatta. (Amint az orgonajátéknál is sokszor látható.) -9 Sebastian Virdung: Musica getutscht und aussgezogen durch Sebastianum Virdung, Priester von Amberg um alles Gesang aus den Noten in die Tabulaturen dieser benannten dreye Instrumente der Orgeln, der Lauten und der Flöten transferieren zu lernen kürzlich gemacht. (Basel, 1511.) 30 Forkel (Musikalisch-kritische Bibliothek, Gotha, 1778) említ egy Rómában épített cembalót, amelynek „Cembalo angelico” a neve és amelyben bársonnyal bevont bőrpengetők adtak rendkívül puha hangot. ,,. . . olyan hangot hoznak elő (a pengetők) amely egy fuvola és egy lágy harang hangjából van összetéve. Ez a hangszer jóhangzásban minden mást messze túlszárnyal.” 21
