Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

PEDÁL-KLAVIATÚRÁK

rovizált pedál-klaviatúrás, két-manuálos cembalóján. Schweitzer szerint Bach többek között a 6 triószonátát is pedál-klaviatúrás cembalóra komponálta.

Ismeretes, hogy Mozart milyen szívesen játszott pedál-klaviatúrával ellátott zongoráján. Egy 1785-ből származó koncerthirdetés külön említi, hogy7 pedálos forte-pianón fog improvizálni. (Fortepiano Pedal)141

1817-ben az olasz Gregorio Trentino épített olyan pedál-klaviatúrás zongorát, amely a kortársak egyöntetű dicséretét érdemelte ki. A „Pianoforte-organistico” a pedálklaviatúrás cembalók mintájára a rendes húrszekrény alá helyezte a két oktávnyi basszushúrt tartalmazó külön szekrényt. Háromszoros húrozással volt ellátva: két alaphanghoz egy7-egy oktávval magasabb húr ugyanúgy, ahogy ezt már a XVII. századi hangszerkészítők is alkalmazták. A basszus húrokat pedál-klaviatúrával lehetett megszólaltatni, vagy pedig hozzá lehetett kapcsolni a zongoraklaviatúra basszusához, ami által a korabeli zongorák egyik általános gyengéjét, a sápadt basszust ki lehetett küszöbölni. (Kérdéses, hogy így viszont nem kiabált-e ez a basszus túlságosan ?)

A zongorához az újabb időkben is többféle pedál-klaviatúrát készítettek, ezek közül igen sikerült megoldás a Hansing által is dicsért és ismertetett Carl A. Pfeiffer-féle pedál-klaviatúra. Ennél a húrszekrény a pianino mögé, illetve zongora esetében a játékos mögé került.

116. ábra. A bambergi Neupert-gyár által készített pedál-klaviatúrás cembalo. (A cembalo-pedál hangterjedelme: C—Z1.) A független pedálszerkezet három húrrendszer: 8' + 4' + 16'.

111 Otto Erich Deutsch: Mozart. Die Dokumente seines Lebens (1961.) 212. old.