Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - IV. fejezet. A szerzői jog korlátai
esetben is kötelező, miután a név feltüntetésének joga személyhez fűződő jog [Szjt. 9. § (1) bek.]. Az idézés feltételei: Az idézés jogosságának az egyik legfontosabb feltétele az, hogy csak nyilvánosságra hozott műből jogszerű az idézés. Nyilvánosságra nem hozott műből csak akkor lehet idézni, ha ehhez a szerző vagy a jogutóda hozzájárult. Amenynyiben a mű egésze nem került nyilvánosságra, idézni csak a nyilvánosságra hozott részből lehet. Az idézés jogszerűsége a nyilvánosságra hozatalhoz igazodik a visszavonás esetében. Ha a szerző művét még nyilvánosságra hozatal előtt vonja vissza, engedélye nélkül nem lehet idézni művéből. Ha viszont a szerző már nyilvánosságra került művének további felhasználását tiltja meg, a társadalom számára hozzáférhetővé vált, így az ilyen műből az idézés nem jogellenes. Az idézés további feltétele az, hogy az átvevő mű önálló legyen. Abban az esetben, ha az átvevő mű lényeges tartalmát idézetek alkotják, nem tekinthető önálló műnek, és ebben az esetben természetesen az eredeti művek szerzőinek az engedélye szükséges. Az idézett művek szerzőinek engedélye szükséges abban az esetben is, amikor például idézetek gyűjteményét állítják össze. Ebben az esetben a gyűjteményes mű szerkesztőjét önálló védelem illeti meg, de az idézetek felhasználása engedélyhez kötött. Az idézés terjedelmével kapcsolatban csak az Szjt. V. 14. § (2) bekezdése rendelkezik, amennyiben átvételnek minősíti a nyilvánosságra hozott mű olyan mértékű felhasználását más műből, mely az idézést meghaladja. Az Szjt. értelmében az idézés terjedelme „az átvevő mű jellege és célja által indokolt” mértékű lehet. Nem szolgálhat az idézés saját, önálló alkotói tevékenység pótlására és vita esetén kizárólag a bíróság jogosult dönteni, hogy az idézés túllépte-e az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelmet. Tudományos művekben, különösen polemizáló szövegeknél az idézés terjedelme lényegesen nagyobb lehet, mint más esetekben, tekintettel arra, hogy korábbi tudományos eredmények ismertetése és elemzése szükséges ahhoz, hogy azokkal vitázni lehessen. Idézni csak „az eredetihez híven” lehet jogszerűen, az idézet nem szabad, hogy meghamisítsa az idézett mű szerzőjének véleményét. Az eredetiség meghamisítása nemcsak szavak vagy esetleg mondatrészek kihagyásával, esetleg hozzátoldásával történhet, de amennyiben az idézet az idézetet eredeti összefüggéseiből ragadja ki, vagy más összefüggésekbe helyezi be, az idéző mű teljesen más színben, illetőleg megvilágításban mutatja be a szerző eredeti mondanivalóját. Az idézésnél tehát nemcsak a szó szerinti idézés pontossága lényeges - melytől eltérni csak abban az esetben lehet, ha az eltérés semmiféle módon nem hamisítja meg az eredeti mondanivalót - de érdemi és tartalmi szempontból sem szabad az eredeti mondanivalót megváltoztatni. Az idézés - az átvevő mű jellegétől függően a forrás és a megjelölt szerző megnevezésével jogszerű. Forráson általában az idézett művet kell érteni és amennyiben az idézett művön a szerző neve szerepel, a szerző nevét is fel kell tüntetni. A forrás idézéséhez hozzátartozik az is, hogy az idézés során megjelöljék, hogy a mű melyik kiadásából idéztek, és fel kell tüntetni a lap oldalszámát is. 91
