Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
Több részben nyilvánosságra hozott mű Film időt mindegyik társszerző halálától kezdve külön-külön kell az általa alkotott rész tekintetében számítani. Éppen ezért az oltalmi idő megállapítása gyakran annak eldöntésétől függ, hogy szerzőtársak oszthatatlan vagy társszerők önálló részekre szétválasztható művet alkottak-e. A fő szabály alól a törvény több kivételt tesz. a) Abban az esetben, ha a szerző kiléte nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalának évét követően ötven évre terjed ki. A szerzőnek ugyanis joga van ahhoz, hogy művét kilétének feltárása nélkül hozza nyilvánosságra. Ebben az esetben a szerzői jogokat az gyakorolja, aki a művet először nyilvánosságra hozta [Szjt. 6. § (1) bek.]; a szerző személyének ismeretlensége miatt azonban a védelmi időt csak az első nyilvánosságra hozataltól lehet számítani. Az ismeretlen szerzőtől meg kell különböztetni azt, aki kilétét nem tálja ugyan fel, de szerzői minőségét a jogszabályban megjelölt hatóságnál bejelenti. A régi Szjt. 43. §-a értelmében a Szabadalmi Bíróságnál lehetett kérni a szerző nevének beiktatását, jelenleg pedig az Szjt. V. 4. §-a értelmében az ismeretlenségét megőrizni kívánó szerző a Szerzői Jogvédő Hivatalnál jelentheti be, hogy milyen művét hozta név nélkül vagy álnév alatt nyilvánosságra. Az így bejelentett és lajstromba vett szerző esetén az oltalmi idő az ismert szerzőkre vonatkozó szabályok szerint áll fenn. Előkerülhet azonban ismeretlen szerző ki nem adott műve is. Az ilyen szerző jogán az Szjt. V. 4. §-ának (2) bekezdése alapján a Szerzői Jogvédő Hivatal léphet fel, és a mű kiadása esetén az oltalmi idő szintén a megjelenés évét követő év első napjától kezdődik és szintén ötven évig tart. Amennyiben az addig ismeretlen szerző kilétére később fény derül, az oltalmi idő a fő szabály szerint alakul. Ekként az oltalom - attól függően, hogy a szerző meghalt-e már, és ha igen, mikor - feléledhet akkor is, ha az első kiadás óta az ötven év már eltelt. b) Ismeretlen szerző esetében van jelentősége az Szjt. V. 13. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabálynak, amely szerint az oltalmi időt a több részben nyilvánosságra hozott mű esetén az első nyilvánosságra hozatal évét részenként kell számítani, kivéve, ha a mű szoros tartalmi összefüggése az utolsó rész nyilvánosságra hozatalának évétől való számítást teszi indokolttá. A szoros tartalmi öszszefüggés megállapítható a folyóiratokban folytatólagosan közölt művek esetén. Adott esetben a Fővárosi Bíróság egységes műnek tekintett egy meghatározott fajtájú dalgyűjteményt tartalmazó hanglemezsorozatot is, bár nem az oltalmi idő számítása, hanem a díjigény elévülése szempontjából (25. P. 22 232/ 1971.). c) A filmre vonatkozó vagyoni jogokat a szerzőkkel kötött szerződés alapján a filmgyár jogutódként szerzi meg [Szjt. 41. § (3) bek.], ezért a szerzők személye ezután vagyonjogi szempontból már lényegtelenné válik. Ezért a filmek védelmi ideje a bemutatás évét követő év első napjától számított ötven év. A bemutatáson az első nyilvános bemutatást kell érteni függetlenül attól, hogy az bel- vagy külföldön történt-e. A filmsorozatok esetében is a szoros tartalmi összefüggés kérdése, hogy az egyes részek bemutatását külön-külön kell-e figyelembe venni, vagy pedig az utolsó rész bemutatásának az éve lesz-e az irányadó. 88
