Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
nálási jogának az egyik eleme. Meg kell ezért keresni azokat a szempontokat, hogy miben különbözik ettől az az eset, amikor a felhasználási szerződések kötése a munkáltató „feladatkörébe” tartozik. A két rendelkezés egybevetésével csakis arra az eredményre juthatunk, hogy a munkáltató a tevékenységi körében elkészített művet - ha a munkaviszony tartalmából más nem következik - nemcsak saját maga használhatja fel, hanem felhasználását (díjazás ellenében vagy ingyenesen) másnak is megengedheti. Ebben az esetben elsődleges a saját felhasználás és csak másodlagos a harmadik személlyel kötött felhasználási szerződés. Az is előfordulhat azonban, hogy a munkáltató a művet valamilyen okból saját maga nem tudja vagy nem akarja felhasználni, ezért engedélyezi a felhasználást harmadik személy részére. Ettől kell megkülönböztetnünk azt a munkáltatót, amelyiknek tevékenységi köre abban áll, hogy alkalmazottjaival szerzői jogi védelem alá eső műveket (is) készíttet azzal a rendeltetéssel, hogy ezek felhasználását másoknak díjazás ellenében átengedje. Az ilyen esetben tehát a mű rendeltetése közvetlenül az, hogy harmadik személyekkel kötött felhasználási szerződés tárgya legyen. Ennek a megkülönböztetésnek a szerzői díjazásra való jogosultsága szempontjából van jelentősége. A szerzőnek ez a joga a következők szerint alakul: a) Amennyiben a művet a munkáltató a tevékenységi körében saját maga használja fel, a szerző díjazásra nem tarthat igényt. Ez a helyzet pl. akkor, ha a textiltervet, grafikát, formatervet stb. a munkáltató termékei előállításához alkalmazza. (Más a helyzet viszont akkor, ha a munkáltató tevékenységi köre abból áll, hogy harmadik személyek - mint megrendelők - részére olyan szolgáltatást teljesítsen, amelynek tárgya szerzői jogi védelem alá eső mű. Kézenfekvő példa erre a tervezés és a szoftver előállítása. A munkáltatónak az ilyen mű létrehozására a megrendelővel megkötött szerződése alapján felvett díjból részeltetnie kell már a szerzőt is, mégpedig az alábbi b) pontban foglaltak szerint.) Általában véve az a helyzet, hogy a mű felhasználása nem tölti ki a munkáltató tevékenységi körét, hanem csak arra is kiteljed. Ezért a gyakorlatban főleg arra találunk példát, hogy a mű felhasználása a munkáltató működési körének csak egyik eleme. Ilyen esetben a munkáltató jogosult arra, hogy a művet működési körének más területén is felhasználja, megjelenítse. Egy perben a Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a „munkaköri kötelezettségként készített tervekért szerzői díj akkor sem jár, ha a tervezéssel és kivitelezéssel egyaránt foglalkozó munkáltató a tervek felhasználásával végzett kivitelezési tevékenységet”, habár a tervezést és kivitelezést azonos megrendelő részére, de külön-külön kötött szerződés alapján végezte (LB Pf. III. 20 364/ 1974., BH 20 364/1974. 461., PJD VI. 21.). Egy másik esetben a munkáltató film- és videogyártással foglalkozott. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a film egyes részei videoklip készítéséhez is felhasználhatók és ezért a szerzőnek díjazás nem jár. Más kérdés, hogy a munkáltató az űjabb felhasználást nem végezheti a szerző személyéhez fűződő jogok sérelmére. A bíróság megállapította, hogy egy széles körű elismerést kiváltó, komoly hangvételű, sőt megrázó erejű film egyes mozzanatainak a videoklipben végzett megjelenítése ellentétes hatást keltett a mű eredeti művészeti és gondolati tartalmával; az átvett képsorok egy teljesen más jellegű zeneszám hatását fokozó momentummá, és a zeneszámmal együtt reklámozást szolgáló eszközzé váltak. Az ilyen felhasználás ellentétes a művészeti alkotás társadalmi rendeltetésével; a munkáltató visszaélt felhasználási jogával és ezáltal megsértette a szerző személyéhez fűződő jogait (LB Pf. IV. 20 195/1988.). 82 A szerző díjigénye
