Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
fennállása alatt történt értékesítése esetében az életközösség fennállása alatt esedékes díj ugyancsak a házasság közös vagyonához tartozik; d) a házassági életközösség fennállása idején alkotott műnek az életközösség fennálllása alatt történt értékesítése esetében az életközösség megszűnése után esedékes díj, továbbá az ilyen műnek az életközösség megszűnése után történt értékesítése esetében járó díj a szerző különvagyona, hacsak az nem újabb házassági életközösség fennállása alatt vált esedékessé; ez esetben ugyanis a díj az új házastársak közös vagyonához tartozik. Méltánytalanságot okozhat azonban az a körülmény, hogy a szerző nemegyszer a művet korábbi házassága idején, házastársa erkölcsi és anyagi támogatásával alkotta meg, aki azonban a mű későbbi felhasználása folytán semmiféle előnyhöz nem jut. Ez a méltánytalanság a Csjt. 31. §-a (5) bekezdésének alkalmazásával küszöbölhető ki akként, hogy a bíróság eltér a törvény rendelkezésétől. Maga a szellemi alkotás tehát létrehozójának különvagyona. Ez a szabály áll a képzőművészeti alkotásokra is: „A házassági életközösség fennállása alatt létrehozott szellemi alkotás, így a képzőművészeti alkotás is az alkotó házastárs különvagyonába tartozik, s csak az alkotás felhasználásáért kapott - a házassági életközösség fennállása alatt esedékes - ellenérték (díj) minősül házastársi közös vagyonnak.” (LB Ein. Tan. P. törv. 21 170/1976., BH 1976. 11. 500., PJD VII. 257.) Képzőművészeti alkotás (pl. festmény, szobor stb.) felhasználásáért kapott ellenérték lehet a kiállításért, bemutatásért fizetett díj, de ilyen ellenérték az alkotás eladása esetén fizetett vételár is. A vételár is csak akkor tartozik a közös vagyonba - függetlenül az alkotás elkészítésének időpontjától -, ha a házassági életközösség fennállása alatt vált esedékessé. A házassági életközösség fennállása alatt elkészített képzőművészeti alkotás esetén is egyedül az alkotó dönti el, hogy művét mikor és hogyan értékesíti. Ha erre már csak a házassági életközösség megszűnése után kerül sor, a vételár már a szerző különvagyona lesz. A házassági életközösség alatt a műalkotás létrehozása végett beszerzett anyag (pl. márványtömb, bronz, festék) a házastársak közös vagyonához tartozik. Az ilyen anyagok értékét tehát a közös vagyonba akkor is be kell számítani, ha az életközösség megszakadásáig az anyag felhasználásával készített műalkotást alkotója nem értékesítette. A Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése azonban lehetőséget ad arra, hogy a házasulok, illetve a házastársak egymással házassági vagyonjogi szerződést kössenek. Ezt közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magániratba kell foglalni. Az ilyen szerződésben a felek vagyonjogi viszonyaikat a törvény szabályaitól eltérő módon is rendezhetik. Pl.: megegyeznek abban, hogy az alkotásokból befolyó dijak az esedékességtől függetlenül a szerző különvagyonához kerülnek; vagy ellenkezőleg, a szerző az életközösség megszakadása után esedékes dijakból is részesíti házastársát; eltérő arányban határozzák meg a jogdijakból való részesedésüket stb. Az Szjt. 13. §-ának (2) bekezdése csupán arról rendelkezik, hogy a szerző halála után - a védelmi idő alatt - a mű felhasználásához való hozzájárulás joga a szerző jogutódját illeti. Egyebekben a szerzői jog öröklésére a Ptk. szabályai az irányadók. Szerzői jog öröklése 71
