Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - II. fejezet. Személyhez fűződő jogok
indokoltat meghaladó terjedelemben - vő. Szjt. 17. § (1) bek.] történik. Ilyen eset, ha valaki másnak a művét szerzőjének a hozzájárulása nélkül dolgozza át azonos műfajban vagy egyébként színpad, film, rádió, televízió céljára, [vő. Szjt. 17. § (3) bek.] Az egyébként jogszerű felhasználás esetében is jogsértő lehet a felhasználás módja, ha pl. eltér a felhasználási szerződés kikötéseitől, nem felel meg a felhasználás társadalmi rendeltetésének. Ilyen eset, amikor pl. a kiállításra vagy folyóiratközlésre szánt grafikákat - külön megállapodás nélkül - üzleti hirdetésül alkalmazzák, utcai falragaszon teszik közzé. A felhasználás módja szenved sérelmet, ha televíziós operaelőadás felvételénél és sugárzásánál a prózai színész játékához közforgalomban lévő hanglemezről más személy énekhangját használják fel külön hozzájárulás nélkül. „A felperes előadóművészek hozzájárultak az operaelőadás forgalomba hozatal céljából történő rögzítéséhez. A forgalomba hozott hanglemezt rendeltetésének megfelelően az előadóművész engedélye nélkül bárki felhasználhatja. A televíziós filmen azonban a hangfelvételt nem ilyen módon használta fel az alperes, hanem a felperesek énekhangját az azonos szerepeket alakító prózai színészek szájába adta, és ezeknek a színészeknek a hangjaként közvetítette. A felperesek személyhez fűződő jogait sérti a kép- és hangfelvétel szétválasztása. A felperesek alanyi joga eldönteni, hogy hozzájárulnak-e az előadásukról készült hangfelvételnek olyan módon történő felhasználásához, amely a művészi teljesítményüknek csak egyik oldalát tárja a közönség elé, és ügy tünteti fel éneküket, mintha az más művész teljesítménye lenne. Az alperes a felperesektől az ismertetett módon történő felhasználásra engedélyt nem kapott, a felhasználás tehát jogosulatlan volt.” (LB Pf. III. 21 371/1975., BH 1976/11. 492., PJD VII. 13.) Jogsértő lehet a felhasználás teijedelme. Ha írói műnél a kiadói szerződésben egy kiadásban és meghatározott példányszámban állapodnak meg, a szerző hozzájárulása nélkül nem kerülhet sor űjabb kiadásra, illetve a meghatározott példányszámtól való eltérésre. A felhasználás módjának és terjedelmének a szabad felhasználás körében is jelentősége van. „A televízió alperes P. Gy. szobrászművész szobrának gipszmodelljét tudományos ismeretterjesztő előadás sorozatában a szobor alkotójának a hozzájárulása nélkül használta fel. A szobrot a sorozat számára készült díszlet egyik oldalán helyezték el, és a címek sugárzását követő nyitóképeken, alkalmanként pedig űn. totálképeken is látható volt. Ezen túlmenően a gipszmodellt környezetéből kiemelve önállóan is bemutatták. Az Szjt. 19. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi a televízió számára, hogy képzőművészeti alkotást alkalomszerűen vagy díszletként szabadon felhasználja. Az alkalomszerűséget kizárja, hogy a kilenc részből álló sorozat a szobrot minden adásának nyitóképeként bemutatta. A szobor a sorozatban a díszlet funkcióját - és a díszletként felhasznált berendezés más elemeit - jóval meghaladó jelentőséghez jutott. A felhasználásnak ez a módja túlterjed az Szjt. 19. §-ának (3) bekezdése által megszabott kereteken. Az alperes ezért az Szjt. 13. §-ának (1) bekezdése alapján a mű alkotójának a hozzájárulását köteles lett volna kérni.” (LB Pf. III. 21 392/1975., BH 1976/11. 493., PJD VII. 14.) Jogsértést jelent, ha a felhasználó - kívánságára - nem tájékoztatja a szerzőt (jogutódját) a felhasználás módjáról és mértékéről. Ez a jogosultság személyhez fűződő jog. Ezért a tájékoztatás követelése akkor is megilleti a szerzőt, ha egyébként a felhasználásról nem rendelkezhet. így a szerző tájékoztatást követelhet akkor is, ha a felhasználás törvényes előírásokon alapszik (pl. a szabad fel-Tájékoztatási kötelezettség megsértése 59
