Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - II. fejezet. Személyhez fűződő jogok
séget megőrizni kívánó szerző bejelentése alapján a Szerzői Jogvédő Hivatal nyilvántartást vezet arról, hogy a szerző műveit milyen felvett néven hozta nyilvánosságra, illetve milyen műve jelent meg név nélkül, [vő.: Szjt. V. 4. § (1) bek.] Természetesen a nyilvántartásba vételnek ilyenkor sincs jogkeletkeztető (konstitutív) hatálya. A szerzőség ebben az esetben sem attól függ, hogy ki kérte a mű nyilvántartásba vételét, hanem hogy ténylegesen ki alkotta a művet. Az alkotás folyamata azonban közvetlenül nem észlelhető. Ezért jogi megítélés szempontjából elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy kinek a neve alatt jelent meg elsőként a mű, illetve kinek a műveként tartják nyilván. Van olyan vélemény, amely szerint elvben az egymástól függetlenül alkotott azonos művek vonatkozásában mindegyik szerzőt megilletheti szerzői jog, noha gyakorlatilag a független szerzői jogi alkotások teljes azonossága kizártnak mondható. A korábbi műnek nincs zároló hatása, az alkotás eredetiségi szubjektív követelmény. (Boytha György: A szerzői jog és az iparjogvédelem összefüggései, Jogtudományi Közlöny 1968/11-12, 598. oldal.) Véleményem szerint - bár a véletlen azonosságot elvileg nem lehet kizárni -, a szerzőség megállapítását szubjektív szempontoktól nem lehet függővé tenni. A szerzőség megállapításának csak objektív szempontok lehetnek az alapjai. Ilyen lehet a nyilvánosságra hozatal vagy a Szerzői Jogvédő Hivatal által vezetett jegyzék bejegyzésének az elsőbbsége. Természetesen sem a nyilvánosságra hozatal, sem a bejegyzés nem zárja ki annak a bizonyítását, hogy más alkotta a művet, hogy azt a művön szerzőként feltüntetett vagy a nyilvántartásba szerzőként bejegyzett személy mástól vette át, másnak az alkotását másolta le. A valamilyen módon nyilvánosságra hozott mű általában bárki által hozzáférhető. Nehéz kizárni annak a lehetőségét, hogy a nyilvánosságra hozott művet bárki megismerheti. A nyilvánosságra hozatal jelentőségét emeli ki az a szabály is, amely szerint a név nélkül (felvett névvel) megjelent műveknél a szerzői jogokat a szerző fellépéséig az gyakorolja, aki a művet először nyilvánosságra hozta, [vö.: Szjt. 6. § (1) bek.] Nem lehet ezért a nyilvánosságra hozatalhoz kapcsolódó elsőbbséget - az ellenkező bizonyításáig - attól sem elvitatni, aki a saját nevén hozta nyilvánosságra a művet. „A felperes állította, hogy a »Keresek egy régi utcát« kezdetű magyar nóta dalszövegének ő a szerzője, ezért az alperes jogelődjének szövegíróként történt feltüntetése szerzői jogát sérti, a dalszöveget 1948-ban írta. Az Szjt. 4. §-ának (1) bekezdése szerint a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. Mivel a felperes által saját szerzeményeként állított művet 1933-ban E. B. nevével hozták nyilvánosságra, az utóbbit kell szerzőnek tekinteni.” (LB Pf. IV. 20 838/1983.) 5. A szerző nevének feltüntetése Szjt. 9. § (1) A szerzőt megilleti a jog, hogy müvén szerzőként feltüntessék; a mű részletének átv étele, a mű idézése vagy ismertetése esetén a szerzőt meg kell jelölni. A szerző jogosult művét nevének megjelölése nélkül vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni. Szjt. V. 6. § (1) Az ismertetéssel egy tekintet alá esnek a műre vonatkozó 46
