Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - I. fejezet. Bevezető rendelkezések
mítása szempontjából a szerzőkre általában kedvezőbb. Gondolni kell azonban arra is, hogy a szerzőtárs jogi helyzete minden más vonatkozásban kedvezőtlenebb, mint a társszerzőé, hiszen alkotásával önállóan nem rendelkezhet. Óvakodni kellene ezért a szerzőtárs fogalmának kiterjesztő értelmezésétől.” (Az eljáró tanács elnöke Raics István; tagjai: Gyulai Gaál János, Fényes Szabolcs, Hubay Miklós; az előadó: Petrik Ferenc volt.) A bíróság a szakvéleményt nem fogadta el, lényegében az 1974-ben kifejtett álláspontnak megfelelően döntött (LB Pf. III. 20 016/1978.). Ezt követően 1978-ban módosult az Szjt. 5. § (2) bekezdése (1978: 27. tvr.) és az Szjt. V.-be beiktatásra került a 3/A. § értelmező rendelkezése [4/1978. (XII. 7.) KM r.], amely - a jogalkotói szándék szerint - azt célozta, hogy vissza lehessen térni a korábbi bírói gyakorlathoz, s a társszerző fogalma egyértelműen minősíthető legyen. A módosított rendelkezés világossá teszi, hogy az elválaszthatóság objektív kategória, s nem esztétikai értékelés eredménye. (Ellenkező esetben a felhasználók képtelen helyzetbe kerültek volna: minden határesetet jelentő zenés-szöveges alkotást esztétikailag is értékelniük kell, hogy a zene vagy a szöveg önálló esztétikai értéket képvisel-e. Ez a jogalkalmazást megbénította volna.) A törvénymódosítás után is találkozhatunk azonban olyan ítélettel, ami az egyértelmű szabályozás ellenére is ügy vélekedett, hogy a szöveges rész felhasználhatósága „nem pusztán ténykérdés, hanem esztétikai értékelés eredménye (...) a szöveges rész elkülönített előadására nemcsak a közönségnek nincs igénye, de az a minimális esztétikai követelményeknek sem felelne meg.” (Főv. B. 2. P. 28 082/1979.) A szerzőtárs tehát az a szerző, aki másik szerzővel közösen alkot olyan művet, amely - a mű sérelme nélkül - önálló részekre nem választható szét. A szerzőtársak jogai és kötelességei azonosak, együtt keletkeznek és csak együtt szűnhetnek meg. A műről ennek megfelelően csak valamennyi szerzőtárs együttesen rendelkezhet. A szerzőtársat megillető jogok és kötelességek minősége azonos, a mennyisége eltérő lehet. A mértéket a szerzőtárs közreműködése határozza meg, figyelemmel azonban arra, hogy a hozzájárulás itt külön nem mutatható ki, helyes, ha a szerzőtársak előre meghatározzák azt az arányt, amely egyiküket - másikukat - a szerzői jogokból megilleti. Ha ezt nem tették meg, akkor vélelmezni kell az ellenkező bizonyításáig, hogy a szerzői jogok közöttük egyenlő arányban oszlanak meg. Ha a szerzőtársak a mű felől már rendelkeztek, közöttük a Ptk. 334. § (2) bek.-e szerint egyetemleges kötelezettség keletkezik, tehát a felhasználó bármely kötelezetthez intézhet joghatályos nyilatkozatot (LB IV. 20 853/1964; Kézikönyv 1973. 91. o.). A szerzőtárs azonban jogai védelmében - társaitól függetlenül - önállóan is felléphet. Az újabb bírói gyakorlat - az előzőekből is kitűnően - még nem kiforrott, s nemcsak a zenés prózai művek tekintetében. Határesetekben inkább a szerzőtársi minősítést részesíti a bíróság előnyben, különösen, ha az egyik szerző hatása a másik alkotását is befolyásolta, még akkor is, ha külön műfajban dolgozó és szétválasztható műveket létrehozó szerzőkről van szó. „A rajzfilm állatfiguráinak különböző termékeken való megjelenítésére az alperes díjazás elle-A szerzőtárs 31
