Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Első rész. A szerzői jog általános szabályai - I. fejezet. Bevezető rendelkezések

A származékos mű esetei

gozás jelentőségéhez képest alárendelt a jelentősége. (...) Az átdolgozások között ez a különbségtétel akkor is kell hogy érvényesüljön, ha az előző alkotás védelmi időtartama már letelt, mert a szerző személyiségi jogai a védelmi idő letelte után sem szűnnek meg, márpedig a személyiségi jogok körébe tartozik a mű sérthetetlenségéhez való jog is, amely a sérelmes átdolgozás elleni védelmet is felöleli. Az alperes által peren kívül összehívott szakértői bizottság úgy nyilatkozott, hogy a felperes táncdal átdolgozásában Chopin művét meghaladóan nem alkotott semmi olyan újat, amely zenei szempontból egyéni és önálló lenne. Az előadottak alapján azt kell megállapítani, hogy a felperes táncdala Chopin E-dúr etűdjének más alakban, nem lényeges változtatásokkal való olyan átdolgozása, amely nem adja meg az utánképzésnek az új, eredeti mű jellegét és így az Szjt. 8. §-a alapján az eredeti művekkel egyenlő védelemben nem részesül. (LB Pf. IV. 20 533/1959. sz., BH 1960/12. sz. 2781., PJD I. 12.)

Több szerző ezzel az állásponttal nem ért egyet. Benárd Aurél szerint a felhasználás ténye eldönti, hogy elfogadják-e a feldolgozást egyéni, eredeti származékos műnek. Ha a felhasználó „mű módjára felhasználja az átdolgozást”, úgy e magatartásával elismeri, hogy az átdolgozást „származékos műnek tekinti.” (Kézikönyv 1973. 89. old.) E felfogással értünk mi is egyet. Származékos művek esetében sem valamilyen esztétikai mérce döntheti el, hogy új, eredeti alkotásról van-e szó, hanem a felhasználás ténye teheti védelemre érdemessé a származékos művet.

A törvény a származékos művek sorában az átdolgozást, a feldolgozást, valamint a fordítást említi (a gyűjteményes művekről nem itt, hanem az 5. §-ban rendelkezik a törvény, bár kétségtelen, hogy a szerkesztői jog is származékos műből fakadó jogosultság). „Az át- és feldolgozás között nehéz lenne határozott különbséget tenni, s ilyen különbségtételnek nincs is a jogi védelem szempontjából jelentősége, hiszen a jogkövetkezmények általában azonosak. Egyes műfajokban az adaptációt inkább átdolgozásnak nevezik, másokban inkább feldolgozásnak, sőt a színpadi műfajokban a szakmai nyelv fokozatbeli különbséget is kifejez az át- vagy a feldolgozás szó használatával.” (Kézikönyv 1973. 88. o.)

A fordítás - a dolog természetéből adódóan - mindig származékos alkotás, elhatárolási gondot itt valóban a fordítás minősége jelent, a Vhr. 3. § (2) bek. kifejezetten kiveszi a nyers szövegfordítást a szerzői jogi védelem alól. A formai jegyek (a fordítás felhasználásának módja és ténye, valamint az, hogy a fordító a neve alatt hozza-e nyilvánosságra termékét) azonban a gyakorlatban eldöntheti az elhatárolás kérdését.

5. Szerzőtárs, társszerző, szerkesztő

Szjt. 5. § (1) Több szerző közös müvére, ha azt nem lehet önálló részekre szétválasztani, a szerzői jog a szerzőtársakat együttesen és - kétség esetében - egyenlő arányban illeti meg; a szerzői jog megsértése ellen azonban bármelyik szerzőtárs önállóan is felléphet.

28