Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Második rész. A szerzői jog különös része - XVII. fejezet. A szoftver szerzői jogi védelme

A szoftver fogalma, elemei- része legyen a program kialakításának: arra elvileg alkalmas legyen. Nem elő­feltétele a szerzői jogi védelemnek az, hogy a dokumentációval célzott számító­­gépes program ténylegesen megvalósuljon vagy, hogy a dokumentációban megcélzott program jöjjön létre. Más szóval: a programhoz tartozás elvi-tartal­mi, a szerzői mű jellegét kifejezésre juttató feltétel, s nem konkrét eredménykö­vetelmény... A Vhr. 1. §-ának (1) bekezdése egyébként más jellegű művek esetén is ismeri az alkotófolyamat végeredményének nem tekinthető munka önálló szerzői jogi védelmét. így a rajz, festés, szobrászat stb. útján előállított alkotások tervei, épí­tészeti alkotások stb. tervei, műszaki létesítmények tervei stb. esetében. Aligha szorul bizonyításra, hogy például az »iparművészeti alkotások és azok tervei« megfogalmazásában az »azok« kifejezéséből nem lehet arra következtetni: a terv csak akkor kap szerzői jogi védelmet, ha létezik az az iparművészeti alkotás, amelynek tervéről van szó.” (LB Pf. III. 20 197/1985/14. sz.) A szoftverre is vonatkoznak a szerzői jogi védelemképesség általános feltéte­lei: ilyen védelmet az egyéni, eredeti módon kifejtett számítógépes eljárási rendszerek élvezhetnek. A „szoftver” számítógépi programból, programleírás­ból és dokumentációból áll, de amint az idézett bírói döntés is mutatja, ezek az elemek külön-külön is lehetnek a védelem tárgyai. A leírás, dokumentáció egy­­egy korai változata attól függetlenül lehet „mű”, hogy a kifejlesztés során végül is annak megfelelő program születik-e - erre nézve csak elvileg kell alkalmasnak lennie. A számítógépi program olyan megállapítások és utasítások sorozata, amelyet számítógépbeni közvetett vagy közvetlen használatra szántak valamely feladat ellátása vagy eredmény elérése céljából. A programoknak két fajtája van. Egyik az úgynevezett forráskód vagy forrás program, amelyben az utasításokat és megállapításokat (logikai megállapodásokat) emberi szem általi olvasásra szánt, de a programkészítés céljára alkotott valamely mesterséges nyelven ere­detileg írták, például ún. FORTRAN, COBOL vagy a géphez közelebbi vala­mely ún. assambler nyelven. Különbözik a forrásprogramtól az ún. tárgyi prog­ram, amely a forrásprogram olyan változata, amely a számítógépben közvetle­nül felhasználható. A tárgyi kódot, amely bináris jelekből áll, valamilyen anyagi hordozón rögzítik, például mágneslemezen, silicon chipen, sőt esetleg beépítik magába a számítógépbe. A programleírás tulajdonképpen a program készítése­kor keletkezik, annak döntő előkészítő anyagait tartalmazza. Ezeket a feladat­feltárás, rendszertervkészítés és forrás program megtervezésekor majd a végle­ges program előállításakor általánosan használt nyelven, majd matematikai je­lekkel és ún. lefutási diagramokkal, blokkdiagramokkal - erre utal a fenti meg­határozásban a „rajz” - ábrázolják. A tervezés és elkészítés gyakran a korábbi szakaszok módosításával, egyes részanyagok elvetésével jár. A programleírás alapján több különféle, eltérő forrásprogram is készíthető, amelyek ugyanak­kor a számítógépben ugyanazt a működést, eredményt váltják ki. Része a szoftvernek a kísérő anyag, más néven kiegészítő dokumentáció is. Ebbe tartozik minden olyan tájékoztató anyag, ami nem számítógépi program 278

Next

/
Thumbnails
Contents