Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - I. fejezet. Bevezető rendelkezések
fénykép elhatárolásában meghatározó, hogy a kép készítője szerzői minőségét feltünteti-e a képen, ugyanígy a fordítás, nyersfordítás megkülönböztetésekor); b) kívánja-e valaki a művet szerzői műként felhasználni (a felhasználás ténye eredményezi ilyenkor a szerzői minőséget; ha a szakmailag gyenge minőségű fényképet az újságban leközlik, ha a nyers fordítást választja a kiadó, valamilyen okból és nem a művészit, úgy a munkát műnek ismeri el). A bírói gyakorlatban inkább a szerzői minőség negatív megközelítésére találunk példát; arra, hogy kit nem lehet szerzőnek tekinteni: „A perben feltárt adatokból - különösen a felperes előadásából és a szakértő véleményéből - aggálytalanul megállapítható, hogy az alperes kérdéses írói művének a megalkotásában, a kisregény írásában a felperes egyáltalán nem vett részt. Az a körülmény pedig, hogy az alperes a Magyar Filmgyártó Vállalat megbízása alapján elvállalta a filmnovellának a felperes ötletéből való megírását, illetőleg ennek nyomán a kérdéses kisregényt alkotta, nem ad elegendő alapot a felperesnek arra, hogy a kisregénnyel kapcsolatban bármilyen szerzői jogi igényt érvényesíthessen. Ugyancsak nem származtathat a felperes ilyen igényt abból sem, hogy állítása szerint az alperessel folytatott beszélgetésekor a filmnovella írásánál irányt mutatott, elképzeléseket adott, mert a felperes ezt nem is bizonyította, de valóság esetén sem haladják meg a szerzői jogi védelemben nem részesülő puszta gondolatot, ötletet.” (LB Pf. III. 20 107/1970.) „A népmesék tekintetében az eredetiséget és a szerzőséget is a népköltészet sajátos törvényszerűségeinek figyelembevételével kell megítélni. E vonatkozásban elsősorban a népmese változékonyságának van jelentősége; a népmesék ugyanis szájhagyományként terjednek és maradnak fenn, amiből következően állandó változásnak vannak kitéve. Nem illeti meg szerzői jogi védelem a mesemondót, ha a mesék átalakításában játszott szerepe nem lépett túl azon a határon, amelyet a mesemondás hagyományos keretei szabnak meg (...). T. J. alkotó típusú mesélő volt, de nem hozott létre olyan egyéni, eredeti művet, amely szerzői jogi oltalom alatt állna (...) A „szerzői beavatkozása” nem volt olyan fokú, amely megakadályozná a meséknek a népköltészet által meghatározott területen való elhelyezését. A mesék alakításában játszott szerepe nem lépett túl azon a határon, amelyet a mesemondás hagyományos keretei szabnak meg. E határokon belül viszont a magyar népmeséi anyagnak olyan szépségeit emelte ki és mutatta fel, amelyek őt az átvett hagyományok kiteljesítőjeként a kimagasló mesemondók sorába emelik (...). T. J. meséinek alkotója, formálója a nép, ezek a néphagyomány részei, ami pedig egyéni, eredeti, az az előadás módja.” (LB Pf. III. 21 062/1977. sz., BH 1978/11. 571., PJD VIII. 14.) Ez az állásfoglalás vitatható. Valóban a népmese „alkotója a nép”, ugyanakkor nem lehet a védelmet megtagadni attól, aki a mese formába öntésével, alakításával alkotó módon a szájhagyományt irodalmunk részévé teszi. (Hasonlóan: Lontai A szellemi alkotások joga, 1987. 31. o.) A szerzői mű önálló-eredeti jellege mindig csak viszonylagos lehet, hiszen minden alkotás többé-kevésbé felhasználja azt a felhalmozott szellemi örökséget, amit az elődök létrehoztak. Ez a hasznosítás, a más alkotásból való „építkezés” néha egészen közvetlen is lehet anélkül, hogy a korábbi szerző munkájának 25 Származékos mű
