Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Második rész. A szerzői jog különös része - XIV. fejezet. Az előadóművészek védelme

Kérdés, mennyi ideig állnak fenn az előadóművész halála után maguk az engedélyezési, hozzájárulási vagyoni jogok, ha a jogszabály szerint egyébként hozzájárulástól függő felhasználásra az előadóművész halála után kerül (kerülne) sor. Az Szjt.-nek nincsen erre vonatkozó közvetlen szabálya, jóllehet a jogvédett „elsődleges felhasználásra”, mint láttuk, az előadó egyszeri személyes közreműködésétől függetlenül is sor kerülhet.

Jóllehet a hangfelvétel-gyártók szerzői jogokhoz ugyancsak kapcsolódó, a felvételeik engedélyük nélküli sokszorosítását kizáró „szomszédos” jogai 20 éves védelmi időt élveznek (1975: 19. tvr.), a Legfelsőbb Bíróság az itt idézett elvi ügyben a rendszeranalógiát - és így a 20 éves védelmi idő kifejezett alkalmazását - elvetette.

Annak ellenére, hogy az előadóművész vagyoni jogai védelmi idejéről a bírói gyakorlat is hallgat, nem lenne helyes a formálisan most fennálló időben korlátlan védelmet fenntartani: ez abba az általános elvbe ütközne, hogy az előadóművészek nem élvezhetnek több jogot, mint a művek szerzői általában, akiknek védelme 50 évvel a szerző halála után véget ér. Az 50 éves védelmi időt sem lehet azonban minden további nélkül „átvenni”, hiszen az előadóművészi jogokat az Szjt. teljesen önálló Harmadik Része tartalmazza. Ez gyakorlati okokból sem lenne jó: az előadói teljesítmény ne élvezzen hosszabb védelmet mint az azt igen gyakran hordozó hangfelvétel.

Az előadás első rögzítésétől számított 20 éves védelmi idő alkalmazása logikus lenne azzal, hogy az előadói teljesítmény a létrejöttétől kezdve védett. A legközelebbi törvénymódosításkor erről rendelkezni kellene.

272