Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Második rész. A szerzői jog különös része - XIII. fejezet. Képzőművészeti, építészeti, műszaki és iparművészeti alkotások és művészi fényképek
A rendelkezés által érintett művek köre A szerzői jog gyakorlása A tulajdonos méltányos érdeke Ez a végrehajtási szabály nem annyira a törvény 45. §-ához, hanem sokkal inkább 44. § (2) bekezdéséhez kapcsolódik. Tulajdonképpen a szerzői jog általános szabályaiból oly természetesen következik, hogy - véleményünk szerint - nem is lett volna szükséges a Vhr.-ben külön kimondani. Építészeti terv változatlan újabb felhasználása esetén ugyanis új mű nem jön létre, hanem egy már meglévő alkotás felhasználásáról van szó. így természetes az is, hogy a felhasználásra kerülő mű szerzőjét, aki csak az eredeti szerző lehet, fel kell tüntetni. Bizonyos, hogy a terv vagy típusterv változatlan újabb felhasználása esetén is szükség van a tervnek az új körülményekhez való alkalmazásához. Ez azonban a terv koncepcióját, a létrejövő épület vagy építmény esztétikai összbenyomását nem változtatja meg. A terv alkalmazásával kapcsolatos teendőket végző építész tehát nem tekinthető a terv szerzőjének, de még szerzőtársának sem. 3. A tulajdonjog korlátozása Szjt. 46. § (1) A képzőművészeti vagy iparművészeti alkotás tulajdonosa köteles a művet a szerzői jog gyakorlása végett időlegesen a szerző rendelkezésére bocsátani, ha ez méltányos érdekét nem sérti. A törvény képzőművészeti vagy iparművészeti alkotásról beszél, véleményünk szerint azonban mégsem alkalmazható ez a rendelkezés ezeknek a műveknek a teljes körére. Ha ugyanis a törvényhozó szándékából indulunk ki, nyilvánvalóvá válik, hogy azokról az alkotásokról van szó, amelyek ha kikerülnek a szerző tulajdonából és birtokából, lehetetlenné válik számára szerzői jogainak gyakorlása. Ezek pedig az egyetlen példányban létező, eredeti alkotások. Ha ugyanis pl. kisplasztikái alkotás vagy rézkarc egy példányának kiadását kémé a szerző, a tulajdonos joggal élhetne azzal az ellenvetéssel, hogy a szerző a mű ugyanolyan példányát előállíthatja, hiszen birtokában van a kisplasztika gipszmodellje, illetve a rézlemez. Ebben az esetben a szerző már csak abban az esetben követelhetne eredményesen, ha ennek az ellenkezőjét bizonyítani tudná. A legáltalánosabb eset az, amikor a szerző a művet kiállítás céljára kéri el a tulajdonostól. Ez általában a tulajdonos érdekét is szolgálja, mert a mű ezáltal ismertebbé válik, művészi rangja és értéke is emelkedik. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a szerző nyomdai reprodukálás céljából történő lefényképezésre veszi magához alkotását. Ezeken kívül természetesen szóba jöhet a mű bármilyen más felhasználása is, mint pl. filmfelvételhez való felhasználás, televízióban történő bemutatás stb. Az viszont természetes, hogy a szerző a mű rendelkezésére történő bocsátását csak annyi időre igényelheti, amennyi a konkrét szerzői jog gyakorlásához feltétlenül szükséges. Az is nyilvánvaló, hogy a szerzőnek a tulajdonost a szerzői jog gyakorlásának módjáról és az ehhez feltétlenül szükséges időtartamról előzetesen tájékoztatnia kell. A tulajdonos megtagadhatja a mű kiadását, ha az méltányos érdekét sérti. Hogy ez a helyzet mikor áll be, általánosságban meghatározni nem lehet, csupán néhány példával illusztrálható. Mindenkor sérti a tulajdonos méltányos ér-236
