Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Második rész. A szerzői jog különös része - XII. fejezet. Film, video

Oktatási célú előadás, lejátszás

Kölcsön, csere, eladás

kapjanak díjazást. [Szjt. 17. § (2) és (3) bek.] A jogszabály részletesen meghatározza a „jövedelemfokozás” fogalmát és zártkörűnek minősíti a vállalati összejöveteleket is. [Szjt. V. 18. § (1) és (2) bek.]

A fenti szabályok egyformán alkalmazandók akkor is, ha a lejátszás videomagnó segítségével történik és akkor is, ha a videoműveket sugárzással vagy kábelen továbbítják a lejátszó képernyőkre. Nyilvánvaló, hogy például a szállodai zárt láncú tv-hálózaton a szobai készülékhez továbbított művek előadása (lejátszása) már nem szabad felhasználás, hiszen a kizáró tényállási elemek közül legalábbis a közvetett jövedelemfokozás megállapítható. A játéktermekben, videodiszkóban történő videolejátszás szintén nem minősülhet szabad felhasználásnak, hiszen - eltekintve attól, hogy ez nem is magáncélú vagy zártkörű - legalábbis a jövedelemfokozó cél, továbbá általában a közreműködő díjazott - sága is megállapítható. A videovetítő klubok (művelődési házban, vendéglátóipari helyiségekben működnek) sem kaphatnak kedvezőbb minősítést. Még ha a jövedelemszerzést mint kizáró feltételt most félre is tesszük, s a klubokat zártkörűnek minősítjük, az alkalomszerűség hiánya, vagyis hogy ezek a klubok éppen hogy folyamatosan működnek, kizárja a szabad felhasználást.

Mindezekben az intézményekben az előadáshoz akkor is szerzői (gyártói) engedélyt kell kérni, ha a videomű úgynevezett kisjogos zeneműveket mutat csak be (zenekazetta). A videomű gyártójának a képi alkotás előadásához fűződő szerzői joga ugyanúgy fennáll, mintha eredeti videojátékfilmet készített volna. (A zene nyilvános előadási jogát átalánydíjjal a Szerzői Jogvédő Hivataltól lehet megszerezni.)

A videoművek, videomásolatok oktatási célú előadásáról, lejátszásáról szólva az Szjt. 21. §-át és az Szjt. V. 17. §-át az 1975. évi 4. tvr.-el kihirdetett Berni Uniós Egyezmény 10. cikke (2) bekezdésével együtt kell vizsgálni. E bekezdés szerint az oktatás illusztrálásához engedett szabad felhasználás szabályozása az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szerveinek hatáskörébe tartozik... azzal a feltétellel, hogy az ilyen felhasználás a bevett szokásoknak megfelel. Az Szjt. megállapítja, hogy a „már nyilvánosságra hozott mű iskolai ünnepélyeken és egyéb iskolai célokra előadható”. Az Szjt. V. 17. § második mondata szerint „iskolai célúnak kell tekinteni az oktatási rendszerbe tartozó intézmény által belépődíj mellett rendezett műsoros előadást abban az esetben is, ha az előadás bevétele oktatási vagy nevelési célok támogatására szolgál”. Úgy gondoljuk, hogy az „egyéb iskolai célt” a Vhr.-ben adott értelmezés nem meríti ki, hanem csak egy speciális esetről rendelkezik. Ha a művek műsoros előadáson szabadon lejátszhatók az iskolában, akkor ez még indokoltabb az oktatás illusztrálására. Úgy véljük, a BUE említett cikkének viszonylag széles felhatalmazása alapján ez az iskolai oktatás körében [tartalmát meghatározza az Szjt. Vhr. 14. §-ának (1) bekezdése] mindenképpen indokolt, elfogadható.

A videoművek, változatok egyes példányainak kölcsönzése vagyis ingyenes időleges használatba adása - haszonkölcsön - (Ptk. XLVIII. Fejezet) az Szjt.

17. §-ának (2) bekezdése értelmében szabad felhasználás. Ilyennek tekinthetjük a baráti, ismeretségi körben való cserélést '^ („cserekörök”), mondván, hogy itt nincs szó felhasználásról (közönséghez közvetítésről). Használt ilyen video230