Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Második rész. A szerzői jog különös része - XII. fejezet. Film, video
Eredeti videoművek Kisfiim stúdiók szerződései gyalt „film” nemcsak a mozifilmet foglalja magában, hanem a televíziós és egyéb audiovizuális művek mellett a videofelvételeket, műveket, változatokat is. Ez a mozifilmhez, tv-műhöz képest sajátos módon a közönséghez juttatott és a közönség által érzékelt mozgókép (audiovizuális mű) a szerzői jog szempontjából is alapvetően két típusra oszlik. Az eredeti videoművek olyan filmalkotások, amelyeket kifejezetten videofelvételkénti rögzítésre alkottak. Ennek műfajai lényegében a mozifilmeknél említettek, noha nagyobb súllyal szerepelnek köztük az oktatási, szakmai művek. Sajátos műfaj a videoclip: olyan rövid, max. 5-6 perces eredeti mű, amelyre a gyakori vágások a jellemzők (to clip angolul azt jelenti, hogy vágni, nyírni) és amely leggyakrabban reklámcélokra készül. Ebben a képi elem a zene - általában könnyűzene - kísérője: ezt kell, a szokásos filmkészítéséhez képest fordítva, szinkronizálni a hanggal. A videoclip általában nem történetet mond el, hanem különálló asszociatív képeket villant fel. A magáncélú lejátszás mellett tv-sugárzásra is szánják, főleg könnyűzene-műveket, előadókat tesznek vele ismertté. A szélesebb értelemben vett filmalkotások szerzőiről, azok személyhez fűződdjogairól a 2. pontban elmondottak vonatkoznak az eredeti videoművek szerzőire is (a videováltozatok szerzői azonosak a lemásolt műével). A gyártók köréről, tevékenységük és produktumok engedélyezéséről, a védelmi időről a 3. pontban, a vagyoni jogok gyakorlásának átszállásáról a 4. pontban kifejtettek itt ugyancsak érvényesek. Az eredeti videoművek alkotása művészileg a mozifilm-készítéshez hasonló folyamat: lépcsőzetes, gyakran átdolgozások sorából álló folyamat, amelynek döntő szakasza a képi megjelenítésé (a rendező és az operatőr, esetleg a vágó tevékenysége). Erre az alkotói tevékenységre is vonatkoznak a megfilmesítés általános szabályai (Szjt. 41. és 42. §-ai, e fejezet 5. pontja). így például az Szjt. 43. § (1) bek.-ben általános hatállyal kimondott 10 éves újrafilmesítési tilalom a videogyártót is védi; a videósítási szerződés alapján az elkészült műre a területi korlátozás nélküli teijesztési és nyilvános előadási, továbbá a feliratozási, szinkronizálási jog - ellenkező szerződéses kikötés hiányában - kizárólagosan illeti meg. A mozifilmekről szóló szabályozáshoz (Fir.) hasonló rendelkezések hiányában az egyes videoalkotási szerződésekben az összes szerződéses feltételt rögzíteni kell, s ennek során a Fir. szabályai csak hasonlósági alapon vehetők figyelembe. így például feltétlenül külön kell szólni arról, hogy a gyártó a videóra alkalmazási jogát harmadik személyre ruházhatja-e és hogy milyen rendszerben történik a díjazás. Erre a terjesztés, felhasználás hasonlósága alapján a hangfelvétel szerzői díjazás módszere látszik a legalkalmasabbnak: százalékos részesedés a gyártó példányok utáni és egyéb hasznosítási bevételeiből, valamint egy fix összegű megírási (alkotói) díj. Az eredeti videoművek gyártásához bizonyos esetekben gyakorlatilag nem követhető a fenti egyedi szerződéskötési módszer. A nem szórakoztató célú videoműveknél (reklám-, dokumentum-, szakmai oktató stb.) ezért a Szerzői Jogvédő Hivatal az V. fejezetben idézett 106/1952. (XII. 29.) MM sz. rendelet 5. 226
