Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - I. fejezet. Bevezető rendelkezések
A művészi színvonal követelménye A védelem alól kivett iratok deti (...) Nem származtathat a felperes ilyen igényt abból sem, hogy állítása szerint az alperessel folytatott beszélgetésekkor a filmnovella írásánál irányt mutatott, elképzeléseket adott, mert felperes ezt nem is bizonyította, de valóság esetén sem haladják meg a szerzői jogi védelemben nem részesülő gondolatot, ötletet.” (LB Pf. III. 20 107/1970.; BH 1971/4. 6726.; PJD V. 12.) Az állásfoglalások ugyanakkor - hasonló nyomatékkai - hangsúlyozzák, hogy a szerzői jogi védelemhez különösebb művészi színvonalra nincs szükség: „Szerzői jogi védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységéből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki.” (LB Pf. III. 21 597/1979.; BH 1980/9. 332.; PJD IX. 8.) A törvény miniszteri indokolása szerint: „A jogi védelem nem tesz minőségi különbséget az alkotások között: a társadalmi felhasználás ténye alapozza meg a jogi védelmet.” Hasonlóképpen fogalmaz a jogirodalom is: „A törvény a kifejtettek szerint nem támaszt további színvonalbeli követelményeket: nem a jó könyvet, az értékes tudományos cikket vagy a szép képet védi, hanem az irodalom, a tudomány és a művészet alkotásait általában.” (Kézikönyv 1973. 80. o.) Ezt a felfogást számos konkrét ügy indokolása is hangsúlyozza: „A szerzői jogi oltalom szempontjából közömbös az, hogy az alkotás magasabb művészi színvonalú-e, vagy pedig csak az élet gyakorlati célját szolgáló iparművészeti mű.” (LB Pf. IV. 20 880/1964.) „A szerzői jogi védelem szempontjából közömbös az, hogy a műnek mennyiben van irodalmi vagy művészeti értéke. A használható szerzői mű gyengébb minősége csak a szerzői jogdíj mérvére lehet befolyással.” (Áf II. 20 954/ 1955.) E határozott állásfoglalások ellenére a bírói gyakorlatban - sőt a jogtudományban is - gyakran találkozhatunk olyan nézettel, amely konkrét elhatárolási kérdésben, határesetben megkívánja, hogy a mű valamiféle művészi értéket elérjen. Ennek - nézetünk szerint - az az oka, hogy az (1.) alatti követelményként említett önállóság-eredetiség követelményét azonosítják az „eszmei érték” fogalmával, holott az önállóság-eredetiség objektív jellemzők alapján megítélhető. Lényegében a más művekből való különbözőséget jelenti (még akkor is, ha ez nem jelent esztétikai értékeket), azt tehát, hogy a művet más művekkel nem lehet összetéveszteni. A törvény a szerzői jog védelme köréből kizárja az állami vagy más, közhatalmi jellegű eljárás során keletkező iratokat. Csak az ügyintéző tevékenység során keletkezett iratokat veszi ki a törvény (tehát pl. a minisztériumban készült tanulmányt nem). A legjelentősebb e körben a jogszabály, amely - adott esetben - kiemelkedő szellemi alkotómunkát testesíthet meg. Közismert, hogy egyegy törvény megalkotása gyakran kiemelkedő jogtudós tevékenységének eredménye, s bár napjainkban már inkább kollektív munka a jogszabályalkotás, mégis részben vagy egészben valamely törvényszerkesztő egyéni, szellemi produktumaként lehetne elismerni. Ezt a védelmet azonban - érthető - a jog nem adja meg. Ennek gyakorlati jelentősége az, hogy a jogszabály szövegét - akár szó 18
