Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - V. fejezet. A felhasználási szerződések általános szabályai
szerződésekre vonatkozó jogszabályok ezt külön nem emelik ki. Nincs tehát jelentősége annak, hogy az 1/1970. (III. 20.) MM sz. rendelet a mű elfogadására (kijavítására) vonatkozó nyilatkozat tekintetében külön alakszerűséget nem ír elő.” (LB Pf. 20 285/1976.) A felhasználási szerződésekre vonatkozó, a szerződés lényeges tartalmát érintő jognyilatkozatokat a szerződés megkötése után is írásban kell megtenni. Ugyanígy, mivel a díjazást a szerződés lényeges tartalmának tekintjük, szerintünk erre is kiterjed az írásbeliség követelménye (hacsak nem szóban is megköthető szerződésről van szó). A „csekélyebb jelentőségű vagy tömegesen előforduló esetekben” (a törvény indokolása) életszerűtlen lenne az írásbeliséget megkövetelni, ezért az általános szabály alól jogszabály kivételt tehet. Rögtön maga az Szjt. szolgál két ilyen kivétellel: a 36. és 40. §-aiban az űn. kisjogos szerződésekről állított megdönthetetlen vélelem szerint a nem színpadi zeneművek, irodalmi művek színpadon kívüli nyilvános előadásáról a jogdíj megfizetésével létrejön a felhasználási szerződés. A nagyszámé táncdal stb. lejátszásáról előre egyenként írásban szerződni lehetetlen is lenne. Az Szjt. V. 21. §-a a napilapokban, folyóiratokban való közzétételről ugyancsak szilárdan kialakult gyakorlatot rögzít. A lényeges tartalom tekintetében is szóban kötött felhasználási szerződés semmis [Ptk. 217. § (1) bek.] és annak érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat [Ptk. 234. § (1) bek.]. E szerződéseknél gyakori, hogy az egyik fél már e hivatkozás előtt teljesített (például a szerző a szóbeli megbízás alapján a művet már elkészítette), mégpedig oly módon, hogy méltánytalan lenne ezt ellenszolgáltatás nélkül hagyni. Ezért a szerződéskötés előtti helyzet visszaállítása mellett [Ptk. 237. § (1) bek. szigoré alkalmazása] sor kerülhet a Ptk. 237. § (2) bek. érvényesítésére is: a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilváníthatja. Ez a felhasználásért egyébként az illető szerződéstípusra vonatkozó rendeleti szabályozás figyelembevételével (vagy szokásosan) járó jogdíj megítélését jelentheti. . 4. A felhasználási szerződés tartalma Szjt. 26. § (1) A felhasználási szerződés feltételeit - a törvényben megszabott korlátok között - a felek állapítják meg. (2) A szerző hátrányára nem lehet eltérni a törvény olyan szabályától, amely a szerző érdekének védelmét szolgálja; ugyancsak nincs helye eltérésnek a törvény alapján kibocsátott jogszabály olyan rendelkezésétől, amely az eltérést megtiltja. Az ezekbe a rendelkezésekbe ütköző szerződési kikötés semmis; helyébe a jogszabály megfelelő rendelkezése lép. A felhasználási szerződések tartalmát a szerződő felek általában szabadon állapítják meg, őket ebben az Szjt. és az annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok csak kivételesen korlátozzák. A szerző (jogutódja) és a felhasználó tehát az Szjt.-ben és a végrehajtási rendeletéiben nevesített felhasználási szerződéstípusoktól (kiadástól, sugárzástól stb.) eltérő, atipikus vagy vegyes szerződé-Szóbeli szerződések Alakiság megsértésének következményei Szerződéskötési szabadság 113
