Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
VI. Szabadalomkutatás
dobozaiból, mappáiból bármi ókból /téves lerakás, elkeveredés, kikölcsönzés/ hiányzó leírásomról a kutató az évkönyvek átnézésével szerezhet tudomást. Ez természetesen csak olyan leirásgyüjteményeknél jelent előnyt, amelyeknek nincs saját tartalomjegyzékük. с/ Rendelkezésre álló dokumentumgyűjtemények Az ujdonságvizsgálati szabadalomkutatást jelentős mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló dokumentumgyűjtemény teljessége, komplettsége, továboá a dokumentumok tárolási módja, hozzáférhetősége, minthogy az GTE a szabadalmi bejelentések elbírálása során az ujdonságvizsgálatot általában a magyar, angol, francia, Ш, NSZK, osztrák, svájci, szovjet és az Amerikai Egyesült Államokban közzétett találmányi leírásokra terjeszti ki, ilyen leirásanyagokkal pedig /megközelítő teljességgel/ csak az OTH Szabadalmi Tára rendelkezik, ennélfogva kézenfekvő, hogy ujdonságvizsgálatot kagyarországon kizárólag az GTE Szabadalmi Tárában lehet végezni. Igaz, néhány nagyvállalat bizonyos idő óta - örvendetes módon - folytat találmányi ieirásgyüjtést a saját tevékenységi köréoe vágó találmányokról; ezek a helyi gyűjtemények azonban legfeljebb csak részleges ujdonságvizsgálati kutatást tesznek lehetővé. d/ A dokumentumok feltárása nyilvánvaló, hogy a szaoadalomicutatás nem a szabadalmi dokumentumgyűjtemények teljes volumenének, hanem csak a kutatás témakörét feltehetőleg érintő dokumentumoknak átnézését, értékelését jelenti. Annak érdekében, hogy a visszakereső tevékenység egyáltalán megvalósítható és lehetőleg jó hatásfokkal legyen megvalósítható, szükséges a dokumentumok információtartalom szerint differenciált csoportosítása, látható jelzése, vagyis osztályozása és ennek megfelelő tárolása. /Erre vonatkozólag lásd részletesen: V.Eej./ magának a szabadalomkutatásnak is egyik legelső lépése a kutatás tárgyának megfelelő osztályjelzet vagy osztályjelzetek megállapitása, vagyis a beosztályozás. a tapasztalat szerint az ujdonságvizsgálati kutatások /és más szaoadalomkutatások/ alapvető előfeltétele: alfája és ómegája a jó beosztályozás. A kutatást végző személy hiába ismeri jól a szóbanforgó műszaki témakört, valamint a szapadalmi dokumentumokban használt idegen nyelveket, ha nem tudja kellőképpen beosztályozni a kutatás tárgyát az egyes országokban használt mindenkori osztályozási rendszereknek megfelelően. Helyes beosztályozás nélkül képtelen less eredményes kutatást végezni, nem fogja megtalálni az esetleges releváns dokumentumokat. Természetesen nem elegendő csupán a legújabb osztályozásokat ismerni. A vizsgálati időszakban használt korábbi osztályozásokat, az osztályozási rendszerek kise’ob-nagyobb változásait, fokozatos vagy hirtelen átalakulásait is ismerni kell. Ez különösképpen érvényes lesz az elkövetkező egy-két évtized szabadalomkutatásaira, hiszen a közelmúltban a Nemzetközi Szabadalmi Osztályozási rendszer bevezetése nagyon sok ország osztályozási rendjében hozott gyökeres változást. A kutatónak az osztályozási rendszerek ismeretén túl a dokumentum-tárolási rendszerrel is tisztában kell lennie. Gyakori eset ugyanis, hogy valamely leíráson többféle osztályozás /pl. nemzeti és nemzetközi/ jelzetei is megtalálhatók; ugyanakkor a tárolás természetesen csak az egyiknek megfelelően történhet. Az CTH Szabadalmi Tára például az angol szabadalmi leírásokat 1957—tői kezdődően az un. durva nemzetközi osztályjelzetek, a hatvanas évek végétől kezdve pedig 86
