Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)

VI. Szabadalomkutatás

tásra alkalmasnak, az ilyen korai publikációk az ujdonságvizsgálatnál nem jöhetnek számitáaba. Az ennyire régi leirások egyébként sem ke­csegtetnek sikerrel az ujdonságvizsgálati kutatások közben, tehát nyu­godtan mellőzhetők. Sokkal nehezebb viszont annak eldöntése, hogy mi­lyen időponttól kezdódőleg érdemes kutatni, vagyis hány évre vissza­menőleg kell átvizsgálni a szabadalmi dokumentumanyagot. Eléggé álta­lános az a vélemény, hogy az ujdonságvizsgalat releváns dokumentumai az utolsó 20 év anyagából kerülnek ki. A kérdés azonban ilyen könnyen nem válaszolható meg. A Nemzetközi Szaoadalmi Intézetben /113, Hága/ nagyszámú ujdonságvizsgálat alapján végzett egyik elemzés azt mutat­ta ki, hogy a releváns dokumentumoknak, vagyis az ujdcnságrontó ada­toknak csupán mintegy 75^-a kerül ki az utolsó 20 év anyagából. Az elemzés szerint - ha a vizsgálatokat egységesen az utolsó 20 év anya­gaira redukálták volna - a releváns dokumentumok 25%-a figyelmen kí­vül maradt volna, 30 évre visszamenő kutatásnál figyelmen kivül ha­gyott adatok l4>-ot tettek volna ki és még a 40 évre korlátozott ku­tatásnál is figyelmen kivül hagyták volna a releváns dokumentumok mintegy 6%-át. meg kell jegyeznünk, hogy iparáganként, szakterületen­ként is változó a két a figyelembe nem vett releváns dokumentumokat illetően. A nagymultu iparágak; esetében az időbeli korlátozás nagyobb veszteségekhez vezet, mint az újabban kifejlesztett szakterületek ku­tatásakor. Az ujdonságvizsgálati kutatás időbeli korlátainak kijelö­lése tehát igen összetett, kényes kérdés. A közelmúltban létrejött Szabadalmi Együttműködési Szerződés /РСТ/ által előirányzott nemzet­közi kutató hatóságok számára ez a korlát 50 évet jelent'. Jelenleg az egyes országok szabadalmi hatóságai mindenesetre kompromisszumra kény­szerülnek,ha nem akarják a kutatás idejét irreálisan meghosszacbitani, s ezzel az elintézetlen szabadalmi bejelentések számát tovább szapori­­tani. Viszonylag egyszerű a helyzet olyan szakterületek kutatásakor, amelyeknek fejlesztése a nem-távoli multban,megközelitőleg ismert idő­szakban indult meg. Ilyenkor a visszamenőleges kutatás határa könnyeb­ben jelölhető ki.így például a lézerekkel kapcsolatos ujdonságvizsgá­lati szabadalomkutatást csak az ötvenes évek közepéig szükséges kiter­jeszteni. Nemcsak az időbeli határok kijelölése okoz gondot az újdonság­­vizsgálattal kapcsolatos szabadalométatásnál, hanem a kutatandó do­kumentumok származási országainak kijelölése is. A kutatásnak elvileg ki kellene terjednie minaen ország szabadalmi dokumentumaira. Ez a­­zonban a gyakorlatban nem valósítható meg, részben nyelvi nehézségek, részDen a kutatási időszükséglet nagysága miatt, a szabadalmi hivata­lok e téren is kompromisszumokra kényszerülnek. Tájékoztatásul álljon itt néhány házi elóirás arról, hogy mely országok szaoadalmi dokumen­tumaira, milyen időpontig visszamenőleg kell a szabadalomkutatást ki­terjeszteni a szabadalmi hivatalok által végzett ujöonságvizsgálat­nál. Nagy-Britannia Szaoadalmi Hivatala: kizárólag az angol szabadalmakra, 50 évre visszamenőleg; Holland Szabadalmi HivatalT nemet és holland szabadalmakra а XIX. század végéig, francia és angol szabadalmakra a Xu. század elejéig; amerikai szabadalmakra 1918-ig, oelga szaba­dalmakra 1926-ig, svájci szaoadalmakra 1939- i Si N3ZK Szabadalmi Hivatala: angol, belga, francia, NSZK*és NDK-beli, osztrák, svájci és amerikai szabadalmakra;

Next

/
Thumbnails
Contents