Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
II. A szabadalmi tájékoztatás helyzete Magyarországon
di a Szabadalmi Közlönyt és Védjegyértesitót, továbbá a Magyarország területére engedélyezett szabadalmi leírásokat azoknak az uniós országoknak, amelyekkel a cserekapcsolat fennáll. A hazai szabadalmi tájékoztatás tehát egyrészt az OTH által kiadott szabadalmi dokumentumok, másrészt a külföldi iparjogvédelmi hatóságok által kiadott es a Szabadalmi Tárba eljuttatott szabadalmi dokumentumok alapulvételével történik. Hazánkban szervezett és módszeres szabadalmi tájékoztatásról 1959-ig nem igen lehetett beszélni. Az OTH Szabadalmi Tárában ugyan mindenki számára hozzáférhető módon rendelkezésre álltak a szabadalmi dokumentumok, ezek módszeres, intézményes megismertetésével azonban senki sem foglalkozott. A felszabadulás előtt a Szabadalmi Biróság, később pedig az OTH abból indult ki, hogy a szabadalmi dokumentumokat bárki - akit érdekel - megismerheti, hiszen mind a Szabadalmi Közlönyök, mind a szabadalmi leírások megvásárolhatók, vagy a Szabadalmi Tárban tanulmányozhatók, s a külföldi szabadalmi dokumentumok is hasonló módon megismerhetők. Szabadalmi tájékoztatással inkább a szabadalmasok foglalkoztak, akik saját érvényben lévő találmányuk megvalósitása érdekében kapcsolatot kerestek gyártó cégekkel. Ugyanezt tették a külföldi szabadalmasok is, akik találmányukra Magyarországon oltalmat szereztek. Bár a korábbi szabadalmi törvény is kimondta, hogy ha a szabadalom valamilyen ok miatt érvényét vesztette, a találmány köztulajdonná válik és mindenki által szabadon használható, éppen azért, mert intézményes szabadalmi tájékoztatás nem volt, kevesen ismerhették meg az ilyen találmányokat. A külföldön engedélyezett szabadalmaknál pedig szinte nem is lehetett az oltalmi helyzetet felmérni, illetve nehezen lehetett felderíteni, hogy az adott szabadalom mely országban áll oltalom alatt. A kinyomtatott szabadalmi leirásokat leginkább a közzétételi és a megsemmisitési eljárások során vették figyelembe, amikoris az ellenérdekű fél bizonyitékként hozta fel a korábban engedélyezett szabadalmakat. A szabadalmi leirásokat főleg szabadalmi ügyvivők tanulmányozták uj bejelentések megtételekor, vagy egyes nagyobb gyárak tartottak fenn szabadalmi irodákat, amelyek a gyár profiljába tartozó szabadalmakat igyekeztek megismerni. A felszabadulást követően az OTH csak a hagyományos szabadalmi tájékoztatási feladatokat látta el; rendszeresen kiadta a Szabadalmi Közlönyt és kinyomtatta az engedélyezett magyar szabadalmak leírásait és árusitotta azokat, kapcsolatban állt külföldi szabadalmi hivatalokkal, cserélte a Szabadalmi Közlönyt és a szabadalmi leirásokat a külföldön kiadott szabadalmi dokumentumokkal és ezeket a Szabadalmi Tárnak adta át, amely 1967-ig az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ kezelésében állt. A Szabadalmi Tár a szabadalmi dokumentumokat a szabadalmi osztályozási rendszerek szerint feldolgozta és azokat bárki tanulmányozhatta. 2. A JELElíLEGI SZABADALMI TÁJÉKOZTATÁS LÉIBEJÖTTE Intézményes szabadalmi tájékoztatás 1959—ben kezdődött hazánkban. Az OTH ekkor felismerte, hogy a szabadalmi leirások olyan értékes műszaki megoldásokat tartalmaznak, amelyek széles körű megismertetése a hazai műszaki fejlesztés előrelenditése érdekében nagyon 29
