Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
VIII. Szabadalmi tájékoztatás gépesítése
Ezért gondos, körültekintő mérlegelés után dönthető csak el, hogy melyik megoldás a legmegfelelőbb az adott esetben. Gyakran előfordul, hogy célszerű csatlakozni valamilyen már kialakult információszolgáltató rendszerhez, amelyhez már alkalmazkodni kell. A legfontosabb szelektáló és tároló eljárások, illetve eszközök az alábbiakban foglalhatók össze:- referáló kartonok /kézi feldolgozás/- kézi lyukkártyák /kisgépesités/- gépi lyukkártyák, lyukszalagok /gépesítés/- nagy számitógépek mágneses tárolókkal /nagygépesítés/- nagy számitógépek különleges tárolókkal /nagygépesités a jövőben/ 3. REFERÁLÓ KARTONOK A szabadalmi leírások feldolgozásának egyik legelterjedtebb, legismertebb eljárása. Az adathordozó egyszerű kivitelű, aránylag kisméretű kartonlap, amelyen a szabadalom legfontosabb adatai mellett, annak rövidített, kivonatos tartalma /referátum^/, s legtöbbször műszaki rajza, illetve vegyi képlete is megtalálható. A legfontosabb és leggyakrabban feltüntetett adatok a következők: a szabadalom száma; a bejelentés országa; a nemzetközi és nemzeti szabadalmi osztály besorolása; a bejelentés, - a közzététel, - valamint az esetleges korábbi elsőbbség időpontja, továbbá a szabadalom cime, a szabadalmas neve, a szabadalom kivonatos tartalma vagy első igénypontja. Szokásos feltüntetni továbbá a szabadalom lelőhelyére, illetve kikeresésére vonatkozó adatokat az esetleges kódszámokkal,valamint a referálőkartont előállító személy, illetve cég nevét. A szabadalmi referálókartonok felhasználása hasonló a műszaki irodalomban készített referátumokéhoz. Kutatásnál nem szükséges a témakörbe eső valamennyi szabadalmi leírást eredetiben átolvasni, átlapozni, mert a rövid referátum alapján a keresett leírás könnyebben, gyorsabban kiválasztható és visszakereshető. A referálókarton jellemzője, hogy feldolgozása és visszakeresése egyaránt kézi utón történik. A szabadalmi leírásokról készült referálókartonok osztályozása a legtöbb esetben a nemzetközi, ritkább esetben a nemzeti szabadalmi osztályozást követi. A feldolgozás különböző finomságú lehet és néha előfordul, hogy a szabadalom kivonatos tartalma a kartonról teljesen elmarad /cimközlés/ vagy egy-két mondatos jellemzésre csökken /annotáció/. Rövidített jellemzés már nem elegendő ahhoz, hogy a szakember teljes biztonsággal és érdemlegesen döntsön az illető anyag részletes áttanulmányozásáról. A cimközlésnek csupán nehezen lefordítható nyelvű /pl. japán szabadalmi leírások esetén/ tájékozódásban van jelentősége. A referálókartonok használata eléggé elterjedt és bemutatunk példaképpen néhány kartont eredetiben, illetve másolatban.. Az 1. ábrán 122