Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
VII. Szabadalmi tájékoztatás módszertani kérdései
Vanadát alapú fényporok Látható, hogy a besorolásnál nem különböztettük meg a különféle ícartontipusokát. Ebből adódik, hogy a kutatásnál a kartoték könnyen, szótárszerűen használható. Az ilyen fogalomlánc-kartonokból létrehozott szabadalmi dokumentáció látszólag túlságosan sok munkát kiván. Ténylegesen azonban a szabadalmi leírás alapos áttanulmányozása után úgyis Ítéletet kell formálni arról, hogy annak szövege szamunkra milyen információt jelenthet. Valójában tehát ez a módszer csak rendszeres, logikai összegezést és következetesen megszabott formábaöntést kiván a feldolgozótól. Az első 20-30 ilyen módszeres elemzés elvégzése után a rendszer alkalmazása már nemcsak hogy nem kiván külön szellemi erőfeszítést, hanem még elő is segíti újabb ismeretrészletek helyes értékelését. A megszerzett és elsajátított elemzőkészség után maguknak az adatoknak tárolási szükséglete elenyésző ahhoz a haszonhoz képest, amit a rendszer következetes használata jelent. Bármilyen szűk szakterületen történik ugyanis a kutatás a szabadalmi leírásokban, a sok apró részlet újra és újra felbukkanása menthetetlenül összefolyik és később a részletötletek eredetének lokalizálása néha már nagyon nagy erőfeszítéssel sem sikerül. A fogalomlánc elemzési módszer ezzel szemben lehetővé teszi, hogy az egyszer megismert anyag eredeti frisseségében bármikor azonnal fellelhető legyen, tehát elmélyedő elemző munkát csak az uj, eddig még nem látott anyag igényel. Nem ilyen összefüggő információkat ad az a módszer, amely szerint az anyagot csak a külön-külön álló bennefoglalt fogalmak szempontjából vizsgálják és csak ezeket az egyedi fogalmakat tárolják. Ilyenkor is a leirás szövegében, magában a leiró részben kell kijelölni a lényegesnek talált tárolandó fogalmakat. Az egyedi fogalmak tárolására fogalmanként külön-külön tároló-lapot célszerű késziteni, s azt a fogalmak alfabetikus sorrendjében rendezni. Fogalomtárolásra legcélszerűbb teljesen beszámozott mezőnyü, un. vizuális /optikai vagy fény-/ lyukkártyát használni. Ilyenkor a kártya a rá felirt fogalmat testesíti meg és a lyukkártyán mindazoknak a dokumentumoknak a sorszámát kilyukasztják, amelyek az adott fogalomra vonatkoznak. /Ilyen kézi lyukkártyás egyedi fogalomtárolás esetében nem célszerű magukat az eredeti szabadalmi leírásokat is feldolgozási sorrendben tárolni. Helyesebb, ha a szabadalmi leírásokat ország és azon belül lajstromszám szerint rakják le. Magukon a leírásokon azonban helyes a feldolgozási sorszámot, azaz a lyukasztás sorszámát is feltüntetni. Elengedhetetlen azonban ilyenkor legalább egy feldolgozási nyilvántartás vezetése, amelyben az egymásután következő sorszámok mellett feltüntetik, hogy azon sorszám alatt mely ország, milyen lajstromszámu szabadalmát dolgozták fel. Ez a nyilvántartás természetesen további részleteket is tartalmazhat. Arra is van mód, hogy magukat a bibliográfiai adatokat, tehát az elsőbbségi és bejelentési évet, az engedélyezés évét, a kinyomtatás évét, továbbá a szabadalmast is ilyen lyukkárxyás rendszerrel tartsák nyilván./ Az egyedi fogalmakat feldolgozó szabadalmi dokumentációs módszer előnye az, hogy ha magukat a leírásokat szakember átnézi és kijelöli, akkor az adatokat adminisztratív segéderő is fel tudja dolgozni. Éppen a feldolgozás egyszerűsége teszi lehetővé, hogy a bibliográfiai adatokon kívül 10-15 fogalom tárolása se okozzon külön nehézséget. A gyakorlat azt mutatja, hogy a tárolás kezdetekor viszony-Szulfid alapú fényporok ioh
