Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)

VII. Szabadalmi tájékoztatás módszertani kérdései

Az ilyen fogalmakig menő szövegelemzés minden, a munkában résztvevő műszaki számára azonnali haszonnal jár. Elsősorban azáltal, hogy az általa fontosnak itélt részletadatokat pontosan rögzitik. Főleg azonban azért, mert igy nem csak a saját maga által elolvasott szövegek részadatait tekintheti át, hiszen az egyéni isleretek közösen tárolódnak. Ha uj DÓI szükségé van az egyszer már látott információra, az egyszerűen és biztosan visszakereshető. Az előre tárolt részinformációk mindig újabb és újabb szempontok szerint csoportosithatók.

A feldolgozás során a szövegből kiemelt fogalmak /deszkriptcrok/ aind önmagukban, egyértelműen fejeznek ki egy-egy önálló, elemi müszaki-természettuciományos egységet. /Természetes, hogy nem feltétlenül egyetlen szóval fejezhetők ki, gyakori közöttük a jelzős vagy az értelmezés szerkezet./ Ezekből a fogalmakból további logikai elemzéssel fogalomláncokat is lehet képezni. E fogalomláncok a fogalmak egyirányú sorrendjét szabják meg és velük a találmányi gondolat lényege összefoglalható. Vagylagos megoldás esetén külön-külön fogalomlánccal kell az eltérő megoldásokat kifejezni.

Az egyértelműség miatt nagyon fontos a fogalomlánc első, kiindulétagjának helyes megválasztása. Fogalomláncok segítségével elkerülhető a fogalmak hibás összekapcsolása.

Az elemző feldolgozás alapján nem gépesített tárolás esetében rendszerint a fogalmaknak vagy a fogalomláncoknak van közös tárolólapjuk.

A legegyszerűbb és legrégebbi ilyen tárolási módot G. HAUFFE ismerteti. A szerző a müncheni Szabadalmi Hivatal mintegy húsz éves gyakorlata alapján közli az egyszerű állókartotékra feldolgozott fofalomlánc-dokumentációt. Az álló formátumú A/5-ös kartonokat a fogaomiáncok kiinduló tagjának alfabetikus sorrendjében rakják le. Ezeket a gyűjteményeket a Szabadalmi Hivatal előadói készitik a szabadalmi bejelentések ujdonságvizsgálata során esetenként figyelembe vett és felhasznált szabadalmi leirások alapján. Az igy egyszer már felhasznált és fogalomláncokká feldolgozott leirások eredeti szövegében bejelölik a tárolni kivánt szövegrészeket. Több fogalomlánc kiemelése esetén az egy fogalomláncra vonatkozó több helyen előforduló szövegrészeket azonos szinnel jelölik meg. Az igy kijelölt szabadalmi leirás az előadók saját szakgyüjteményében ország- és azon belül lajstromszám szerint nyer elhelyezést. Magán a fogalomlánc kartonon csak a fogalomlánc mint cim /kiinduló fogalomlánc/ szerepel és ez alatt tárolják a kiinduló fogalomláncot tovább kiegészitő fogalmakat. Ezeknek a kiegészitő fogalmaknak szorosan kell az előtaggal kapcsolódni, hozzá már csak a hivatkozott szabadalom jele és lajstromszáma kerül, valamint a közelebbi lelőhely megjelölése. így a kiinduló fogalomlánchoz egy kartonon több kiegészitő fogalomlánc és lelőhelyük gyűjthető össze. - Az ilyen fogalomlánc kartotékot újabb anyag vizsgálata alkalmával átnézve rögtön megállapítható, hogy az előbbi munkák során részletesen elemzett és feldolgozott anyagban található-e az uj szövegre vonatkozó információ. Ha igen, akkor az idézet alapján kikeresve a leirás teljes szövegét, az összevethető az újonnan vizsgálni kivánt bejelentéssel. Ha annak tartalma eltérő, úgy lényegét további kiegészítővel szintén rögzíteni kell a kartonon. Ha valamely kiinduló fogalomlánc már túl sok kiegészitő tagot kapott, akkor célszerű az összegyűjtött információ alapján a kartont a tárolt anyagokkal több részkartonra bontani. Ilyenkor a fogalomlánc eredeti kiinduló tagja, un. gyűjtőkar~on cime lesz, ami adatként csak az újabb részkartonok cimére utal.

99