Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)

Függelék

VIII

ságügyi miniszterek, Horvát-Szlavonországokra nézve pedig a kereskedelemügyi miniszter, — ki e tekintetben Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el — bízatnak meg.

1913: XII. TÖRVÉNYCIKK

a találmányi szabadalmakról, továbbá a védjegyek oltalmáról szóló törvényeknek az ipari tulajdon védelmére az 1911. évben létrejött nemzetközi megegyezések folytán szükséges módosítása és kiegészítése tárgyában.

(Kihirdettetett az Országos Törvénytárnak 192!. évi június hó 18-án kiadott

9. számában.)

1. §. Szabadalmi jogra vonatkozik.

2. §. A védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. törvénycikk 1. §-a a következő második bekezdéssel egészíttetik ki:

Annak megítélésénél, vájjon valamely jelvény ily megkülönböztetésre alkalmas-e, figyelembe kell venni az összes ténykörülményeket, különösen a védjegy használatának időtartamát.

3. §. Az 1890. évi II. törvénycikk 1. §-ának és a jelen törvény

2. §-ának sérelme nélkül hatályát veszti az 1890. évi II. törvénycikk

3. §-ának 2. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy a belajstromozásból ki vannak zárva és ennélfogva kizárólagos használati jog megszerzésére nem alkalmasak az olv védjegyek, amelyek pusztán számokból vagy betűkből állanak.

4. §. Az 1890. évi II. törvénycikk 9. §-ának második bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép :

A vállalat új tulajdonosa abban az esetben, ha a vállalatot nem jogelődjének változatlan cége alatt folytatja, köteles a vállalathoz tartozó védjegyet saját nevére átíratni. Amig ez az átírás meg nem történt, az új tulajdonos a védjegyek oltalmáról szóló törvényben biztosított jogait nem érvényesítheti és a hatóság a védjegyre vonatkozó értesítéseket továbbra is, még pedig teljes joghatállyal, a bejegyzett tulajdonossal közli.

5. §. Az 1890. évi II. törvénycikk 21. §-ának c) pontja hatályát veszti. Ugyané §. d) pontjából „a 3. és 4. §. szerint“ szavak kihagyatnak.

6. §. Az 1890. évi II. törvénycikk 32. §-ának első bekezdése a következő rendelkezéssel egészíttetik ki:

Nemzetközi szerződés, vagy egyezmény hiányában külföldi vállalatok tulajdonosait a védjegyek oltalmáról szóló törvényben biztosított védelem annyiban illeti meg, amennyiben az illető állammal e részben viszonosság van megállapítva. A kereskedelemügyi miniszter a viszonosság megállapítását a hivatalos lapban rendelettel közzéteszi.

7. §. Az 1895. évi XL1. törvénycikk 5 §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép :

Az a külföldi, akinek cége az országban bejegyezve nincs, csak abban az esetben érvényesítheti az 1890. évi II. törvénycikk, valamint a jelen törvény alapján jogait, ha megfelelően meghatalmazott képviselőt nevez, aki a jelen törvény hatályosságának területén állandó lakással bir. Ez a rendelkezés a folyamatban levő bejelentésekre és a már bejegyzett védjegyekre csak a legközelebbi megújítás, illetve átírás időpontjától kezdve nyer alkalmazást.

8. §. Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszter bizatik meg.