Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
353 gokban, ahol a védjegynek vagy kereskedelmi névnek törvényes oltalomra igénye van. A lefoglalás foganatosítható akár abban az országban, ahol az árút a védjeggyel jogosulatlanul ellátták, akár abban az országban, ahová az árút bevitték. Az „Egyezmény“ a lefoglalást nem teszi egyszerűen az Uniós államok kötelességévé, hanem azt a körülírást használja, hogy a lefoglalás azon országban eszközlendő, ahol a törvényes oltalom, az igény fennáll. Ez a körülmény két irányban válik jelentőssé. Nem eszközlendő a lefoglalás ugyanis a törvényes oltalomra való igény hiányában, ha az érdekelt fél az illető országban a védjegylajstromozást nem kéri, de nem eszközlendő akkor sem, ha kéri, de a belföldi lajstromozás a 6. tcikk alapján megtagadtatok. A kereskedelmi név feltétlenebb oltalmat kap, minthogy annak a lajstromozásra szüksége nincs. A lefoglalás az egyes országok belső törvényhozásának megfelelően eszközlendő azzal, hogy a lefoglalás nem kötelező, ha az árút az országon csupán átviszik (transito árú) és a bevitelkor való lefoglalás, ha ezt a belföldi törvényhozás nem ismeri, a beviteli tilalommal vagy a belföldön foganatosítható lefoglalással helyettesíthető. Ha a belföldi jog a bevitelkor a lefoglalást sem a beviteli tilalmat, sem a belföldön való lefoglalást nem engedi meg, amíg az erre vonatkozó törvényes rendelkezéseket megfelelően nem módosítja, azok a jogcselekmények és eszközök alkalmazandók, amelyeket az ország törvénye hasonló esetben belföldieknek biztosít. Ami már most a magyar jog rendelkezéseit illeti, egyrészt a védjegytörvény 28. §-a alapján a védjegybitorlási eljárás során eszközlendő ideiglenes intézkedés keretében az árú lefoglalása is megtörténhetik, de a versenytörvény 40. §-a lehetőséget nyújt a bevitelkor való lefoglalásra is. A versenytörvény hivatkozott szakasza szó szerinti rendelkezésével ugyan a vámhivatalokat csak azon árúk lefoglalására (a versenytörvény „visszatartani“ kifejezést használja) írja elő, amelyikre megállapíthatónak mutatkozik, hogy származási helye nem a valóságnak megfelelően van megjelölve. Ez a rendelkezés azonban analóg alkalmazandó az Uniós egyezmény most tárgyalt 9-ik cikkével kapcsolatban is, mintahogyan a törvényjavaslat indokolása kifejezésre is juttatja, hogy „a javaslat erre vonatkozó rendelkezése lényegileg abban a gondolatkörben mozog, amely az ipari tulajdonjog védelmére Washingtonban 1911. június 2-án aláírt és az 1913. évi VIII. tcikkel, ma : hágai egyezmény 1928 : XIX. tcikkel becikkelyezett nemzetközi megegyezés 9. cikkének megalkotására Dr. Beck Salamon i Magyar Védjegyjog. 23
