Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
351 nak. Itt pedig ez utóbbiról van szó és így a 6. cikk közrendi fenntartása ide nem hat ki, viszont a szabályt a 7. cikk a fentiek szerint á lapítja meg. 21. Nem tartozik szorosan az „árú természete“ kifejezés alá az árúnak az a jellege, hogy az nem eladás, hanem bárbeadás útján értékesíttetik. A 7. cikk azonban nem szorítkozik az árú fizikai sajátosságaira, hanem az árú esetleges jogi minősítésére is kihat. így pl. az árúcikk monopólium jellege kétségtelenül annak jogi minősítője, de az általános felfogás szerint a védjegy belföldi lajstromozása nem lesz megtagadható azon a címen, hogy a belföldön az illető árúcikk monopólium tárgya. (Németországi, vagy más Uniós állam dohány védjegye tehát nálunk lajstromozandó). így tehát, ha valamely Uniós államba bérbeadás útján értékesítésre kerülő árúra a védjegy lajstromoztatott, úgy ez a védjegy — noha a mi gyakorlatunk ezt nem engedi meg — (ld. első fejezet III. szakasz 2. pont), ugyancsak lajstromozandó lesz. A példa további adalék a külföldi kedvezőbb állására, de egyben ösztönzés is arra, hogy a belföldiek védjegyoltalma, amint azt a most idézett helyen kifejtettük, e bérbeadásra szánt árúkra is megadassék. 22. Külön rendelkezést tartalmaz az egyezmény a szerződő országok címereinek, zászlóinak és egyéb jelvényeinek, ellenőrzési és hitelesítési jegyeknek, bélyegeknek és ezek heraldikai utánzatainak védjegyül való felhasználására. Az egyezmény fő szabálya, hogy az illetékes ország engedélye nélkül történő ilyszerű védjegyhasználatot el nem ismernek, annak lajstromozását megtagadják és a használatot eltiltják. Ez a rendelkezés, bár már a korábbi tárgyalások anyagát képezte és a párisi egyezmény zárójegyzőkönyve az elvi megállapodást tartalmazza, mai formájában csupán Hágában került az egyezmény szövegébe. 23. A washingtoni egyezmény 6/b. cikke a kollektív védjegyek elismerésére vállaltatnak az egyes szerződő országokkal kötelezettséget. Az egyesületek védjegyei védendők arravaló tekintet nélkül, hogy az egyes államok belföldi törvényhozása a kollektiv védjegy intézményét ismeri e és az egyezmény nem is kötelezi az államokat, hogy belföldi jogukban a kollektiv végjegyet elismerni tartoznak. Az egyezmény nem beszél a kollektiv védjegynek a származási országnak szükségszerűen történendő eszközléséről, bár szövegében a szármaországra utal, de csak azzal kapcsolatban, hogy a származási ország törvényei irányadók a tekintetben, hogy az illető egye-
